Szamothraki

A Wikitravelből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Reznix (vita | közrem.) 2011. július 30., 12:20-kor történt szerkesztése után volt.

Az Égei-tenger északkeleti térségét egy impozáns, hatalmas hegytömeg, a Saos-hegység látványa uralja. Ez Aiolosz isten szigete, a kristálytiszta vízé, a kontrasztoké, a titokzatos és csodálatos helyeké. Homérosz azt írja, hogy Poszeidón a trójai háborút Szamothraki hegycsúcsáról figyelte. Beszámol a sziget három magas hegyéről és bozótjairól is. Ma a szűz és érintetlen természetnek ugyanazt a képét élvezzük, mint amit az ókorban láthatott az erre járó ember - tölgyek, almafák, juharfák, cédrusok, szelídgesztenyefák, néhol az erdő fái találkoznak a part hullámaival. Kicsi folyók, vízesések, pici tavak, ahol ma merész turisták fürdenek a kristálytiszta vízben. A tenger nem csábít hagyományos fürdőzésre. De a kíváncsi utazó felfedezheti a sziget körül az érintetlen tenger csodáit. Aiolosz ma is folytatja játékát a szelekkel - kegyetlenül fúj a szél az egyik oldalon (keleten), de a helyet ismerő halász talál szélcsendes helyet.

Szamothraki fontos földrajzi hely. A kereskedelem és a természeti javakban való gazdagsága következtében az ókorban kiemelkedő jelentőségű városállam volt, saját pénzzel és flottával.

I.e.491 és 480 között Szamothraki megadta magát a perzsáknak. Az első déloszi szövetség idején, i.e.477-ben, a szövetség fennhatósága alá került. A peloponnészoszi háború ideje alatt a spártaiak hódították meg. Plutarkhosz szerint, mikor Liszandrosz hadvezér a szigetre érkezett, beavatták a kabir misztériumokba. A klasszikus kor idején is nagy hírneve volt a szamothraki misztériumoknak. Hérodotosz, Arisztofanész és más ókori szerzők méltatták. A hagyomány szerint a szentélyben ismerkedett meg II.Fülöp macedón király feleségével, Olümpiával. II.Fülöp és fia, Nagy Sándor nagy tisztelettel viseltettek a templom és a szertartások iránt, és bámulatos márvány emlékművekkel és ajándékokkal gazdagították. Nagy Sándor halála után a Ptolemaioszok (egyiptomi) birodalmának része lett. A római időben Szamothraki szabad volt. Az i.e.1.sz. kezdete óta főtisztviselők, katonatisztek és kereskedők nagy számban utaztak Szamothrakira, hogy beavattassák magukat a kabir misztériumba.

Pál apostol i.e.49-ben, Neapolisz és Filippi felé tartó útján Szamothrakin is keresztülutazott. Lehetséges, hogy a kora keresztény templomot, aminek a romja az ókori kikötő sarkában van, az apostol párszáz követője építette.

Hadrianus császár i.u.123-ban meglátogatta a szigetet.

A 4.sz. után - mikor a kereszténység terjedésével a misztériumokat betiltották - Szamothraki elszigetelődött és hanyatlani kezdett. A lerombolt emlékművek anyagából házakat építették. A szigeten jelentős népesség élt a bizánci időkben. A 8.sz.-tól és az utána következő időktől a szlávok és szaracénok gyakran megtámadták a szigetet, amitől a lakosság száma csökkent.

A 14.sz.-ban bekövetkezett a törökök támadása.

1430-ban Szamothrakin a genovai Gattilusi család uralkodott. A tornyok - Hora, Paleopoli és Fonia - tanúsítják, hogy a földesúr megerősítette a sziget védelmét.

A sziget urai cserélődtek, a genovaiak után törökök, majd velenceiek lettek, végül 1479-ben végleg török uralom alá került.

A görög forradalom előestéjén a sziget lakossága fellázadt a törökök ellen. Kegyetlen megtorlás lett az ára. 1821.szeptember elsején a törökök partra szálltak, hatalmas vérfürdőt rendeztek és kifosztották a szigetet. Százakat mészároltak le és sok, mindkét nembeli lakost eladtak rabszolgának, többek között a később „Öt szent mártír” néven ismert embereket. A hagyomány szerint csupán egy híres orvos és 33 család élte túl a vérfürdőt. A törökök Konstantinápolyba vittek öt túszt, hogy felvegyék az iszlám hitet. Néhány évvel később, 1835-ben, visszatértek a szigetre és visszatértek a keresztény hitre. Megtorlásul a törökök megkínozták és kivégezték őket 1835. április 6-án Makrinál. Az ő emléküket ünneplik Szamothrakin, Makriban és az Athosz-hegyen a Húsvétot követő vasárnap. Az öt mártír emlékéről szóló egyházi éneket 1843-ban írta egy szerzetes.

Később néhány lakos érkezett Lemnosz, Imvrosz, Thaszosz, Leszbosz szigetekről.

A sziget a török uralom alól, a környékhez hasonlóan, 1912-ben szabadult fel.

1918-1922 között sok menekült érkezett Kis-Ázsiából. 1951-ben a lakosok száma 4258 volt, de azóta folyamatosan csökken, ma 2800.

Változatok

Műveletek

Docents

Más nyelveken