Madeira

Madeira a vulkáni eredetű Madeira-szigetek legnagyobbika az Atlanti-óceánban, Lisszabontól 978 km-re. Az Afrikai lemezen fekszik, de Porto Santóval együtt politikailag és kulturálisan Európához tartozik, mint Portugália autonóm régiója. Földrajzi helyzete A kelet-nyugati irányban megnyúlt sziget az északi szélesség 32°38'–32°52' és a nyugati hosszúság 16°39'–32°52' között fekszik. Mintegy 57 km hosszú és 23 km széles, partvonala 130–140 km. Területe 736,75 km² Domborzat, vízrajz Kilátás a Pico do Arieiro felől, Madeira A sziget domborzatát meghatározó hegylánc némileg a sziget középvonalától északra húzódik; ennek eredményeként az északi lejtők, völgyek meredekebbek, mint a déliek. A sziget legmagasabb pontja az 1862 méter magas Pico Ruivo. A harmadik legmagasabb csúcs, az 1818 m magas Pico do Areeiro a sziget legmagasabb olyan pontja, amihez (a csúcs alá mintegy tíz méterrel) autóút visz föl. A sziget jellegzetes felszínformái a fajã néven ismert teraszok – ezek olyan, a domborzat környező elemeinél enyhébben lejtő lávapadokon alakultak ki, amelyek környezetéből az erózió lehordta a mállékonyabb piroklasztikumot. A vízválasztó környékén és a Szent Lőrinc-félszigeten ehhez hasonlóan, pozitív felszínformákként preparálódnak ki a piroklasztikumba a vulkáni működés második szakaszában benyomult kőzettelérek, szillek és kürtőkitöltések. Az egykori felszínformákat az erózió jelentősen átalakította. Viszonylag jó állapotban csak két, kisebb kráter maradt meg: Santo da Serra, illetve Fanal közelében. Curral das Freiras nagy amfiteátruma, amit a felületes szemlélők gyakran kalderának vélnek, valójában tisztán eróziós termék: kialakításához a vulkáni működésnek semmi köze. Néhány kisebb, egyik oldalán nyitott amfiteátrum, így az északi oldalon Caldeirão Inferno és Caldeirão Verde, a Ribeira da Janela forrásvidékén a Huszonöt vízesés (Vinte e Cinco Fontes) a patakok hátráló eróziójának eredménye. Fontosabb tájegységek A kopár vulkáni csúcsokból (többnyire kipreparálódott kőzettelérekből, illetve kürtőkitöltésekből álló vízválasztó hegyvonulat nyugat felé meredek lejtőkkel törik az óceánba; legnyugatibb csúcsa a Favas (392 m). Hágói közül a legjelentősebb a Pedras és a Pico do Tapeiro csúcs közötti Boca da Encumeada, mert a Ribeira Bravát São Vicentével összekötő ER 228 út ezen lépi át a vízválasztót. Kelet felé dombsággá laposodik; a dombok között kanyargó Machico-patak völgye helyenként akár fél kilométerre is kiszélesedik. A hegyláncot Rabaçal majorság, illetve a Ruivo do Paul és a Fonte da Juncal csúcsok között a központi fennsík (Paúl da Serra) szakítja meg. A hegység keleti folytatásaként mintegy három kilométer hosszan nyúlik kelet, majd délkelet felé a kopár Szent Lőrinc-félsziget (Ponta de São Lourenço). A déli oldal lejtőinek alját szinte mindenhol megművelik. A művelt sáv fölött az egykori babérerdők helyére öt kontinensről összehordott, vegyes növényzet települt, különböző erdőtípusok foltjaival. Az északi oldalon a mezőgazdaság szerepe mindig jóval kisebb volt. Itt több völgyben megmaradt az eredeti növényzet; a legtöbb gerinc kopár. Partvonal Ponta de São Lourenço, Madeira A domborzat magashegyi jellegének megfelelően a hegyi patakok többségének nemhogy terasza, de jóformán ártere sincs. A két komolyabb kivétel az Édeskömény-öböl partvidéke és a Machico-patak alsó folyása: ezen a két helyen alapították az első telepesek a sziget két fővárosát. Annak ellenére, hogy a sziget partja erősen tagolt, kevés a jó kikötőhely: a part közelében a gyakran félszigetként a vízbe nyúló nagyobb lávafolyások, kőzettelérek folytatásaiként szirtek emelkednek ki, zátonyok húzódnak meg. Ezek a szirtek gyakran csak néhány négyzetméteresek; sokuknak neve sincs. Különösen sok ilyen kőzettelér húzódik a Szent Lőrinc-félsziget északi partjának öbleiben. Egyéb szirtek, szirtcsoportok az északi part mentén: Ilhéu Baixa de Terra és Baixa de Fora Porto da Cruz előtt; Ilhéu do Faial Faial előtt; Ilhéu da Viúva (Ilhéu da Rocha do Navio) Santana előtt; Ilhéu da Rocha das Vinhas São Jorge előtt; Ilhéu Preto és Ilhéu Vermelho Arco de São Jorge és Ponta Delgada között, a Ribeira do Porco torkolata előtt; Qoebradas Ponta Delgada Terceira Lombada városrésze előtt; Ilhéu das Ceroulas Seixaltól keletre, a Ponta do Poiso félszigettől nem messze; Ilhéus da Ribeira da Janela Ribeira da Janela előtt; Porto e Cais, Ilhéu Mole (meteorológiai megfigyelő állomással) és Penedia Porto Moniz előtt. Éghajlat Madeira éghajlata a jelentős magasságkülönbségek és a magasan húzódó vízválasztó miatt fölötte változatos: a tengerszint közelében mediterrán, kb. 1200 m fölött már hegyvidéki. A magassággal az éves és a napi hőingadozás is nő. A sziget északnyugati oldala lényegesen csapadékosabb és ennek megfelelően hűvösebb is, mint a délkeleti. A legmelegebb hónap az augusztus; a hónap átlaghőmérséklete (a délkeleti oldalon): a délkeleti oldalon, a tengerszinten 23°C, az északnyugati oldalon, 100–150 m között 21°C, Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 15°C. A leghűvösebb hónap a február; a hónap átlaghőmérséklete: a délkeleti oldalon, a tengerszinten 16°C, az északnyugati oldalon, 100–150 m között 15°C, Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 6°C. A legszárazabb hónap a július. A júliusi csapadék átlagos mennyisége: a délkeleti oldalon, a tengerszinten 42 mm, az északnyugati oldalon, 100–150 m között 16 mm, Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 25 mm. A legesősebb hónap a január; az átlagos csapadékmennyiség: a délkeleti oldalon, a tengerszinten 106 mm, az északnyugati oldalon, 100–150 m között 160 mm, Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 450 mm, Az éves csapadékmennyiség: a délkeleti oldalon, a tengerszinten 650 mm, az északnyugati oldalon, 100–150 m között 1140 mm, Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 2970 mm, A Golf-áramlatnak köszönhetően az óceán hőmérséklete nyáron 22°C, télen 16°C, és nagyjából ilyen meleg a levegő is. Nevezetességek Madeira fő nevezetessége a levadák (öntözőcsatornák) hálózata. A fő csatornák több szinten, kiváló túralehetőséget kínálva húzódnak végig főleg a sziget teljes nyugati és délkeleti részén. Egy részük sziklákba vájt alagutakban fut. A sziget sziklás, illetve kavicsos partjai strandolásra nem igazán kedvezőek, de például Porto Moniz lávamedencéi igen ötletesek. A sziget egyetlen pici, természetesen homokos öble Caniçal közelében a Prainha nevű strand. Calhetánál mesterségesen alakítottak ki homokos partot. Calheta közelében találhatók a Szent Lőrinc-fok kopár sziklái. Funchal fő látnivalói a botanikus kertek; Monte fő nevezetességei a Miasszonyunk temploma (itt temették el IV. (Boldog) Károlyt, az utolsó magyar királyt) és a Szeplőtelen fogantatás kápolnája; A sziget északnyugati részén még láthatók az egykori babérlombú erdők maradványai; São Vicente mellett az egykori tűzhányó lávabarlangjait nézhetjük meg; Camacha fő érdekessége a kosárfonó múzeum; a sziget második legmagasabb csúcsa, a Pico de Areeiro lábához közút vezet. Kultúra Kézműipari hagyományok A sziget mindkét, messze földön híres népi iparágát – a kosárfonást és a hímzést — az angol telepesek honosították meg. Hímzés Az azóta világhírűvé vált madeirahímzéseket 1860 táján Elisabeth Phelps kezdte exportálni és népszerűsíteni: ő rendelt először a helybéli asszonyoktól blúzokat, ruhákat, asztalterítőket és szalvétákat, hogy azokat Londonban adja el. A hímzést önálló iparággá a Madeirán 1900 körül letelepült német kereskedők fejlesztették. A madeirai kézimunkaipar jelenleg mintegy 15 ezer nőt foglalkoztat. A hímzésmintát kisüzemekben, kék sablonnal nyomják az anyagra, majd ki-ki otthon hímzi ki a munkadarabot, amiből ismét csak az üzemben mossák ki a festéket, majd az anyagot elvarrják, tisztítják, vasalják és csomagolják. Az anyagon pici ólompecsét a kézi munka jele; a gépi hímzés tilos. Kosárfonás A kosárfonás központja Camacha. Itt a környéken néhány paraszt kimondottan a kosárnak való fűzfavesszők előállítására szakosodott, de az olcsóbb import apránként kiszorítja őket a nyersanyagpiacról. A legtöbb kosárfonó családi vállalkozásban dolgozik, a „gyárnak” nevezett forgalmazó cégekben már csak lakkozzák az egyébként kész árut. A termék közel felét külföldre viszik, ennek a túlnyomó részét Nagy-Britanniába. Gasztronómia Madeira ételkülönlegességei: espada (fekete kardhal): filézve, banánnal; főzve, borral és fokhagymával; espetada (nyárson sült marhahús szeletkék babérsóval). A szigetet alapvetően két okból emlegetik az ínyencek. Ezek egyike az avinált borból utólagos hőkezeléssel előállított madeira bor, a másik a barnamártásból madeira bor hozzáforralásával előállított madeira mártás. További, helyi jellegű ételek, italok: açorda – világos kenyérleves fohagymával és tojással; arroz de mariscos – tenger gyümölcsei rizzsel; batata doce – héjában sült édesburgonya (köret); bolo de caco – kerek, lapos fehér kenyér — eredetileg édesburgonyából sütötték agyagedényben; mára csaknem kizárólag lisztből készül, vaslapon. Fokhagymás vajjal kenik meg; bolo de mel – sötét, kerek, fűszeres kalács cukornádsziruppal; cabra – dúsan fűszerezett fiatal kecske kemencében sütve (jellemzően húsvéti étel); caldeirada da peixe – fűszeres halászlé krumplival, hagymával és paradicsommal; carne vinho e alho – kockára vágott, borban és ecetben, sokáig fokhagymával és édesköménnyel pácolt, majd párolt disznóhús (ünnepi étel); castanhétas – fokhagymaolajban sült apróhalak; espagetes de mariscos – tenger gyümölcsei spagettivel; lapas – a tengeri csigát a parti sziklákról gyűjtik, fokhagymás vajjal és citromlével serpenyőben sütik sok fokhagymával; milho frito – fűszeres puliszkakása kockára vágva és kisütve (köret); prego (na prato), azaz szög (a tányéron) – vékony szelet marhasült salátalevélen és paradicsomon. termoças — sóval eltett csillagfürt magok; eszik őket sörkorcsolyának, illetve köretként zúzához vagy disznófülhöz; milho frito – füvekkel ízesített, kockára vágott puliszka; További, helyi jellegű italok: aguardente de cana – cukornádpálinka; chá de limão – citromhéjból forrázott limonádé; poncha – citromléből, mézből és cukornádpálinkából faedényben turmixolt, habos ital, amit állítólag Câmara de Lobos halászai találtak fel; vinho verde — kissé még pezsgő, kevés alkoholt tartalmazó újbor. Népviselet A hűvösebb vidékeken főleg a férfiak hordják a jellegzetes kötött gyapjúsapkát (barreta de lã). Korábban főleg a barna és a drapp árnyalatokat kedvelték, újabban mind élénkebb színek hódítanak. A mezőgazdasági és egyéb földmunkákhoz hagyományosan félhosszú bőrcsizmát húznak. Nőkön az egykori népviseletre emlékeztető tarka gyapjúszoknyát, fehér blúzt, a vállon átvetett piros kendőt, csücskös kis sapkát hétköznapokon már leginkább csak a funchali virágpiacon látni. A népviseletet ápoló hagyományőrző csoportok rendszeresen fellépnek az ünnepeken, részt vesznek a karneválon. A szállodákban és éttermekben gyakran hivatásos folklórcsoportok lépnek le. Közlekedés Közutakon A sziget szűkebb értelemben vett északi partjának falvait (São Vicente kivételével) sokáig csak a tengeren lehetett elérni. A sziget hossztengelyében húzódó vízválasztón csak három út kelt át: az egyik (most ER 102 jelű) Camachát kötötte össze a Portela-hágón át Porto da Cruzzal, a másik (most ER 103 jelű) Funchalt kötötte össze a Paso de Poiso hágón át Faiallal, a harmadik (most ER 228 jelű) Funchalt kötötte össze a Boca Encumeada hágón át São Vicentével. Az északi falvakat az 1960-as években épített kanyargós tengerparti út kapcsolta be a sziget úthálózatába; ezt Portugália európai csatlakozása után a nagyrészt uniós pénzekből épített, a szigeten körbefutó, korszerű ER 101 út váltotta ki. Az ER 228 út már jóformán csak turisztikai célokat szolgál; az ezt felváltó ER 104 út Serra de Água és (São Vicente között alagútban kel át a vízválasztó alatt. Repülővel Az első repülőjáratok (eleinte hidroplánokkal) 1947-ben indultak Madeiráról Nagy-Britanniába, illetve Portugáliába. A sziget nemzetközi repülőtere Machicoban van, de Funchal Airportnak hívják (azonosítója FNC). A legtöbb járat Lisszabonból és Portoból érkezik, de Európa főbb városaiból, valamint Brazíliából, Venezuelából és a Dél-Afrikai Köztársaságból is érkeznek gépek. Az 1964-ben megnyitott repülőtér híre rossz volt a magas töltésre épített (és hirtelen, a tenger fölött véget érő) kifutópálya, valamint a fel- és leszállást megnehezítő ellenszelek miatt. A rövid kifutópályát a Boeing 747-700-as gépek megjelenése miatt meghosszabbították. A repülőtéren valaha leszállt legnagyobb gépek az Airbus A320 és a Boeing 737 voltak. A kifutópályát nemrég újratervezték és 2,7 km-esre nyújtották; a végét tartó oszlopk talpa százhúsz méterrel van a tenger színe alatt. 2000 óta a repülőtér immár bármilyen, modern utasszállító fogadására alkalmas. A schengeni egyezmény tagországainak állampolgárai szabadon léphetnek be a szigetre, a máshonnan érkezőknek útlevélre vagy azzal egyenértékű személyi azonosító okmányra van ehhez szükségük. Tömegközlekedés, taxi Madeirán a szokatlan útkörülmények miatt lakott területen 40 km/h a megengedett sebesség, bár erre a taxi- és buszsofőrök többnyire fittyet hánynak. A taxik mindegyike jól felismerhető: sárga alapszínűek, az oldalukon kék csíkkal. Funchalban a város méretéhez képest jelentős tömegközlekedést üzemeltetnek, bár az utasok tájékoztatása néhol elmarad a várttól (például a megállók többségében nem raknak ki menetrendet). Buszjegyet a járművön is lehet váltani. A buszok egységesen sárgák. Szolgáltatások Ökoturizmus Strawberry World Tours [1] (Tel.: +351 291 762 429; tours@strawberryworld.com) Madeira Ecotours [2] (info@madeira-ecotours.com; Tel.:(+351) 917762072) Nature Meetings [3] (Tel.: (+351) 291 524 482; info@naturemeetings.com) Golf Golf Santo da Serra (Santo António da Serra 9200-152 Machico; Tel.:(+351) 291 550 100; reservations@santodaserragolf.com), [4]. Golf Palheiro, (Rua do Balancal, 29, 9060-414 Funchal; Tel.: (+351) 291 790 120; Reservas: (+351) 291 792 456),[5]. Golf Porto Santo, (Sítio das Marinhas Apartado 174 9400-162 Porto Santo; Tel.: (+351) 291 983 778 / 291 982 628; sdps@netmadeira.com), [6]. Források Szegedi Nándor (szerk): A világ országai. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1990. p. 391. Kuruc Andor: Tengerek földrajza. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982. p.101. Madeira. Levadas a Passeios a Pé. Guide for Walks and along the Watercourses. GeoBloco ISBN 972-8636-03-5 Madeira. Mapa de Estradas - Trilhos. freytag & berndt, Wien. Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006. Susanne Lips, 2002: Madeira. Polyglott kiadó, Budapest. 108 p. ISSN 1587-6373; ISBN 963-9458-00-7 Raimundo Quintal, 2002: Levadas and Footpaths of Madeira. Francisco Ribeiro & Filhos, Lda. 3rd English Edition. ISBN 972 9177 34 1 Tömegközlekedés Madeiraszigetek.lap.hu Madeira mártás IDRE Madárhatározó Külső hivatkozások Madeira - Funchal - hivatalos oldal Madeira.lap.hu Bajomi-Lázár Dávid: Madeira - Portugália (mini-útikönyv) Madeira island: The complete holiday destination guide