'''Madeira''' a [[vulkán]]i eredetű [[Madeira-szigetek]] legnagyobbika az [[Atlanti-óceán]]ban, [[Lisszabon]]tól 978 km-re. Az [[litoszféra|Afrikai lemez]]en fekszik, de [[Porto Santo|Porto Santóval]] együtt politikailag és kulturálisan [[Európa|Európához]] tartozik, mint [[Portugália]] autonóm régiója.
−
*[[Madeira]] - fővárosa [[Funchal]], itt halt meg IV Károly, utoló Habsbourg házi magyar király
+
== Földrajzi helyzete ==
−
*[[Porto Santo]] - kb ezer fő lakta sziget
+
+
A kelet-nyugati irányban megnyúlt sziget az északi szélesség 32°38'–32°52' és a nyugati hosszúság 16°39'–32°52' között fekszik. Mintegy 57 km hosszú és 23 km széles, partvonala 130–140 km. Területe 736,75 km²
+
+
== Domborzat, vízrajz ==
+
+
[[Image:Pico do Arieiro-1-.jpg|thumb|300px|Kilátás a Pico do Arieiro felől, Madeira]]
+
A sziget domborzatát meghatározó [[hegylánc]] némileg a sziget középvonalától északra húzódik; ennek eredményeként az északi lejtők, völgyek meredekebbek, mint a déliek. A sziget legmagasabb pontja az 1862 méter magas [[Pico Ruivo]]. A harmadik legmagasabb csúcs, az 1818 m magas [[Pico do Areeiro]] a sziget legmagasabb olyan pontja, amihez (a csúcs alá mintegy tíz méterrel) autóút visz föl.
+
+
A sziget jellegzetes felszínformái a '''fajã''' néven ismert teraszok – ezek olyan, a domborzat környező elemeinél enyhébben lejtő [[láva]]padokon alakultak ki, amelyek környezetéből az [[erózió]] lehordta a mállékonyabb [[piroklasztikum]]ot. A [[vízválasztó]] környékén és a [[Szent Lőrinc-félsziget (Madeira)|Szent Lőrinc-félszigeten]] ehhez hasonlóan, pozitív felszínformákként preparálódnak ki a piroklasztikumba a vulkáni működés második szakaszában benyomult [[kőzettelér]]ek, [[szill]]ek és [[kürtőkitöltés]]ek.
+
+
Az egykori felszínformákat az [[erózió]] jelentősen átalakította. Viszonylag jó állapotban csak két, kisebb kráter maradt meg:
+
* [[Santo da Serra]], illetve
+
* [[Fanal]]
+
közelében. [[Curral das Freiras]] nagy amfiteátruma, amit a felületes szemlélők gyakran [[kaldera|kalderának]] vélnek, valójában tisztán [[erózió]]s termék: kialakításához a vulkáni működésnek semmi köze. Néhány kisebb, egyik oldalán nyitott amfiteátrum, így az északi oldalon '''Caldeirão Inferno''' és '''Caldeirão Verde''', a Ribeira da Janela forrásvidékén a '''Huszonöt vízesés''' ''(Vinte e Cinco Fontes)'' a patakok hátráló eróziójának eredménye.
+
+
=== Fontosabb tájegységek ===
+
+
A kopár vulkáni csúcsokból (többnyire kipreparálódott [[kőzettelér]]ekből, illetve [[kürtő (vulkán)|kürtő]]kitöltésekből álló vízválasztó hegyvonulat nyugat felé meredek lejtőkkel törik az óceánba; legnyugatibb csúcsa a '''Favas''' (392 m). Hágói közül a legjelentősebb a [[Pedras]] és a [[Pico do Tapeiro]] csúcs közötti [[Boca da Encumeada]], mert a [[Ribeira Brava (Madeira)|Ribeira Bravát]] [[São Vicente (Madeira)|São Vicentével]] összekötő ER 228 út ezen lépi át a vízválasztót. Kelet felé dombsággá laposodik; a dombok között kanyargó [[Machico-patak]] völgye helyenként akár fél kilométerre is kiszélesedik.
+
+
A hegyláncot [[Rabaçal]] majorság, illetve a [[Ruivo do Paul]] és a [[Fonte da Juncal]] csúcsok között a központi fennsík ([[Paúl da Serra]]) szakítja meg. A hegység keleti folytatásaként mintegy három kilométer hosszan nyúlik kelet, majd délkelet felé a kopár [[Szent Lőrinc-félsziget]] (Ponta de São Lourenço). A déli oldal lejtőinek alját szinte mindenhol megművelik. A művelt sáv fölött az egykori babérerdők helyére öt kontinensről összehordott, vegyes növényzet települt, különböző erdőtípusok foltjaival. Az északi oldalon a mezőgazdaság szerepe mindig jóval kisebb volt. Itt több völgyben megmaradt az eredeti növényzet; a legtöbb gerinc kopár.
+
+
=== Partvonal ===
+
[[Image:Madeira Ponta de Sao Lourenco.jpg|thumb|300px|Ponta de São Lourenço, Madeira]]
+
A domborzat magashegyi jellegének megfelelően a hegyi patakok többségének nemhogy terasza, de jóformán ártere sincs. A két komolyabb kivétel az [[Édeskömény-öböl]] partvidéke és a Machico-patak alsó folyása: ezen a két helyen alapították az első telepesek a sziget két fővárosát. Annak ellenére, hogy a sziget partja erősen tagolt, kevés a jó kikötőhely: a part közelében a gyakran félszigetként a vízbe nyúló nagyobb lávafolyások, kőzettelérek folytatásaiként szirtek emelkednek ki, zátonyok húzódnak meg. Ezek a szirtek gyakran csak néhány négyzetméteresek; sokuknak neve sincs. Különösen sok ilyen kőzettelér húzódik a [[Szent Lőrinc-félsziget]] északi partjának öbleiben.
+
+
Egyéb szirtek, szirtcsoportok az északi part mentén:
+
* '''Ilhéu Baixa de Terra''' és '''Baixa de Fora''' [[Porto da Cruz]] előtt;
+
* '''Ilhéu do Faial''' [[Faial]] előtt;
+
* '''Ilhéu da Viúva''' ''(Ilhéu da Rocha do Navio)'' [[Santana (Madeira)|Santana]] előtt;
+
* '''Ilhéu da Rocha das Vinhas''' [[São Jorge (Madeira)|São Jorge]] előtt;
+
* '''Ilhéu Preto''' és '''Ilhéu Vermelho''' [[Arco de São Jorge]] és [[Ponta Delgada]] között, a ''Ribeira do Porco'' torkolata előtt;
* '''Ilhéu das Ceroulas''' [[Seixal]]tól keletre, a ''Ponta do Poiso'' félszigettől nem messze;
+
* '''Ilhéus da Ribeira da Janela''' [[Ribeira da Janela]] előtt;
+
* '''Porto e Cais''', '''Ilhéu Mole''' (meteorológiai megfigyelő állomással) és '''Penedia''' [[Porto Moniz]] előtt.
+
+
== Éghajlat ==
+
+
Madeira éghajlata a jelentős magasságkülönbségek és a magasan húzódó vízválasztó miatt fölötte változatos: a tengerszint közelében [[mediterrán éghajlat|mediterrán]], kb. 1200 m fölött már hegyvidéki. A magassággal az éves és a napi hőingadozás is nő. A sziget északnyugati oldala lényegesen csapadékosabb és ennek megfelelően hűvösebb is, mint a délkeleti.
+
+
A legmelegebb hónap az augusztus; a hónap átlaghőmérséklete (a délkeleti oldalon):
+
* a délkeleti oldalon, a tengerszinten 23°C,
+
* az északnyugati oldalon, 100–150 m között 21°C,
+
* Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 15°C.
+
+
A leghűvösebb hónap a február; a hónap átlaghőmérséklete:
+
* a délkeleti oldalon, a tengerszinten 16°C,
+
* az északnyugati oldalon, 100–150 m között 15°C,
+
* Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 6°C.
+
+
A legszárazabb hónap a július. A júliusi csapadék átlagos mennyisége:
+
* a délkeleti oldalon, a tengerszinten 42 mm,
+
* az északnyugati oldalon, 100–150 m között 16 mm,
+
* Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 25 mm.
+
+
A legesősebb hónap a január; az átlagos csapadékmennyiség:
+
* a délkeleti oldalon, a tengerszinten 106 mm,
+
* az északnyugati oldalon, 100–150 m között 160 mm,
+
* Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 450 mm,
+
+
Az éves csapadékmennyiség:
+
* a délkeleti oldalon, a tengerszinten 650 mm,
+
* az északnyugati oldalon, 100–150 m között 1140 mm,
+
* Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 2970 mm,
+
+
A [[Golf-áramlat]]nak köszönhetően az [[Atlanti-óceán|óceán]] hőmérséklete nyáron 22°C, télen 16°C, és nagyjából ilyen meleg a levegő is.
+
+
==Nevezetességek==
+
+
Madeira fő nevezetessége a [[levada|levadák]]'' (öntözőcsatornák) hálózata. A fő csatornák több szinten, kiváló túralehetőséget kínálva húzódnak végig főleg a sziget teljes nyugati és délkeleti részén. Egy részük sziklákba vájt alagutakban fut.
+
+
A sziget sziklás, illetve kavicsos partjai strandolásra nem igazán kedvezőek, de például [[Porto Moniz]] lávamedencéi igen ötletesek. A sziget egyetlen pici, természetesen homokos öble [[Caniçal]] közelében a '''Prainha''' nevű strand. Calhetánál mesterségesen alakítottak ki homokos partot. [[Calheta]] közelében találhatók a [[Szent Lőrinc-félsziget (Madeira)|Szent Lőrinc-fok]] kopár sziklái.
+
+
* [[Funchal]] fő látnivalói a botanikus kertek;
+
* [[Monte (Madeira)|Monte]] fő nevezetességei a '''Miasszonyunk temploma''' (itt temették el [[IV. Károly magyar király|IV. (Boldog) Károly]]t, az utolsó magyar királyt) és a '''Szeplőtelen fogantatás kápolnája''';
+
* A sziget északnyugati részén még láthatók az egykori [[babérlombú erdő]]k maradványai;
+
* [[São Vicente]] mellett az egykori [[tűzhányó]] lávabarlangjait nézhetjük meg;
+
* [[Camacha (Madeira)|Camacha]] fő érdekessége a kosárfonó múzeum;
+
* a sziget második legmagasabb csúcsa, a '''Pico de Areeiro''' lábához közút vezet.
+
+
==Kultúra==
+
+
=== Kézműipari hagyományok ===
+
+
A sziget mindkét, messze földön híres népi iparágát – a kosárfonást és a hímzést — az angol telepesek honosították meg.
+
+
==== Hímzés ====
+
+
Az azóta világhírűvé vált madeirahímzéseket 1860 táján Elisabeth Phelps kezdte exportálni és népszerűsíteni: ő rendelt először a helybéli asszonyoktól blúzokat, ruhákat, asztalterítőket és szalvétákat, hogy azokat [[London]]ban adja el. A hímzést önálló iparággá a Madeirán 1900 körül letelepült német kereskedők fejlesztették.
+
+
A madeirai kézimunkaipar jelenleg mintegy 15 ezer nőt foglalkoztat. A hímzésmintát kisüzemekben, kék sablonnal nyomják az anyagra, majd ki-ki otthon hímzi ki a munkadarabot, amiből ismét csak az üzemben mossák ki a festéket, majd az anyagot elvarrják, tisztítják, vasalják és csomagolják. Az anyagon pici ólompecsét a kézi munka jele; a gépi hímzés tilos.
+
+
==== Kosárfonás ====
+
+
A kosárfonás központja [[Camacha (Madeira)|Camacha]]. Itt a környéken néhány paraszt kimondottan a kosárnak való fűzfavesszők előállítására szakosodott, de az olcsóbb import apránként kiszorítja őket a nyersanyagpiacról.
+
+
A legtöbb kosárfonó családi vállalkozásban dolgozik, a „gyárnak” nevezett forgalmazó cégekben már csak lakkozzák az egyébként kész árut. A termék közel felét külföldre viszik, ennek a túlnyomó részét [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniába]].
A szigetet alapvetően két okból emlegetik az ínyencek. Ezek egyike az [[avinálás|avinált]] borból utólagos hőkezeléssel előállított [[madeira bor]], a másik a [[barnamártás]]ból madeira bor hozzáforralásával előállított [[madeira mártás]].
+
+
További, helyi jellegű ételek, italok:
+
+
* ''açorda'' – világos kenyérleves fohagymával és tojással;
+
* ''arroz de mariscos'' – tenger gyümölcsei rizzsel;
* ''bolo de caco'' – kerek, lapos fehér kenyér — eredetileg [[édesburgonya|édesburgonyából]] sütötték agyagedényben; mára csaknem kizárólag lisztből készül, vaslapon. Fokhagymás vajjal kenik meg;
+
* ''bolo de mel'' – sötét, kerek, fűszeres kalács cukornádsziruppal;
* ''chá de limão'' – citromhéjból forrázott limonádé;
+
* ''poncha'' – citromléből, mézből és cukornádpálinkából faedényben turmixolt, habos ital, amit állítólag [[Câmara de Lobos]] halászai találtak fel;
+
* ''vinho verde'' — kissé még pezsgő, kevés alkoholt tartalmazó újbor.
+
+
=== Népviselet ===
+
+
A hűvösebb vidékeken főleg a férfiak hordják a jellegzetes kötött gyapjúsapkát ''(barreta de lã)''. Korábban főleg a barna és a drapp árnyalatokat kedvelték, újabban mind élénkebb színek hódítanak. A mezőgazdasági és egyéb földmunkákhoz hagyományosan félhosszú bőrcsizmát húznak. Nőkön az egykori népviseletre emlékeztető tarka gyapjúszoknyát, fehér blúzt, a vállon átvetett piros kendőt, csücskös kis sapkát hétköznapokon már leginkább csak a funchali virágpiacon látni. A népviseletet ápoló hagyományőrző csoportok rendszeresen fellépnek az ünnepeken, részt vesznek a karneválon. A szállodákban és éttermekben gyakran hivatásos folklórcsoportok lépnek le.
+
+
==Közlekedés==
+
+
=== Közutakon ===
+
+
A sziget szűkebb értelemben vett északi partjának falvait ([[São Vicente (Madeira)|São Vicente]] kivételével) sokáig csak a tengeren lehetett elérni. A sziget hossztengelyében húzódó vízválasztón csak három út kelt át:
+
* az egyik (most ER 102 jelű) [[Camacha (Madeira)|Camachát]] kötötte össze a [[Portela-hágó]]n át [[Porto da Cruz (Madeira)|Porto da Cruz]]zal,
+
* a másik (most ER 103 jelű) [[Funchal]]t kötötte össze a [[Paso de Poiso]] hágón át [[Faial (Madeira)|Faial]]lal,
+
* a harmadik (most ER 228 jelű) [[Funchal]]t kötötte össze a [[Boca Encumeada]] hágón át [[São Vicente (Madeira)|São Vicentével]].
+
+
Az északi falvakat az 1960-as években épített kanyargós tengerparti út kapcsolta be a sziget úthálózatába; ezt [[Portugália]] európai csatlakozása után a nagyrészt [[EU|uniós]] pénzekből épített, a szigeten körbefutó, korszerű ER 101 út váltotta ki. Az ER 228 út már jóformán csak turisztikai célokat szolgál; az ezt felváltó ER 104 út [[Serra de Água]] és ([[São Vicente (Madeira)|São Vicente]] között alagútban kel át a vízválasztó alatt.
+
+
===Repülővel===
+
+
Az első repülőjáratok (eleinte [[hidroplán]]okkal) 1947-ben indultak Madeiráról [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniába]], illetve [[Portugália|Portugáliába]].
+
+
A sziget nemzetközi repülőtere [[Machico]]ban van, de [[Funchal Airport]]nak hívják (azonosítója FNC). A legtöbb járat [[Lisszabon]]ból és [[Porto]]ból érkezik, de Európa főbb városaiból, valamint [[Brazília|Brazíliából]], [[Venezuela|Venezuelából]] és a [[Dél-Afrikai Köztársaság]]ból is érkeznek gépek.
+
+
Az 1964-ben megnyitott repülőtér híre rossz volt a magas töltésre épített (és hirtelen, a tenger fölött véget érő) kifutópálya, valamint a fel- és leszállást megnehezítő ellenszelek miatt. A rövid kifutópályát a [[Boeing 747]]-700-as gépek megjelenése miatt meghosszabbították. A repülőtéren valaha leszállt legnagyobb gépek az [[Airbus A320]] és a [[Boeing 737]] voltak. A kifutópályát nemrég újratervezték és 2,7 km-esre nyújtották; a végét tartó oszlopk talpa százhúsz méterrel van a tenger színe alatt. 2000 óta a repülőtér immár bármilyen, modern utasszállító fogadására alkalmas. A [[schengeni egyezmény]] tagországainak állampolgárai szabadon léphetnek be a szigetre, a máshonnan érkezőknek útlevélre vagy azzal egyenértékű személyi azonosító okmányra van ehhez szükségük.
+
+
===Tömegközlekedés, taxi===
+
+
Madeirán a szokatlan útkörülmények miatt lakott területen 40 km/h a megengedett sebesség, bár erre a taxi- és buszsofőrök többnyire fittyet hánynak. A taxik mindegyike jól felismerhető: sárga alapszínűek, az oldalukon kék csíkkal. [[Funchal]]ban a város méretéhez képest jelentős tömegközlekedést üzemeltetnek, bár az utasok tájékoztatása néhol elmarad a várttól (például a megállók többségében nem raknak ki menetrendet). Buszjegyet a járművön is lehet váltani. A buszok egységesen sárgák.
A kelet-nyugati irányban megnyúlt sziget az északi szélesség 32°38'–32°52' és a nyugati hosszúság 16°39'–32°52' között fekszik. Mintegy 57 km hosszú és 23 km széles, partvonala 130–140 km. Területe 736,75 km²
A sziget domborzatát meghatározó hegylánc némileg a sziget középvonalától északra húzódik; ennek eredményeként az északi lejtők, völgyek meredekebbek, mint a déliek. A sziget legmagasabb pontja az 1862 méter magas Pico Ruivo. A harmadik legmagasabb csúcs, az 1818 m magas Pico do Areeiro a sziget legmagasabb olyan pontja, amihez (a csúcs alá mintegy tíz méterrel) autóút visz föl.
A sziget jellegzetes felszínformái a fajã néven ismert teraszok – ezek olyan, a domborzat környező elemeinél enyhébben lejtő lávapadokon alakultak ki, amelyek környezetéből az erózió lehordta a mállékonyabb piroklasztikumot. A vízválasztó környékén és a Szent Lőrinc-félszigeten ehhez hasonlóan, pozitív felszínformákként preparálódnak ki a piroklasztikumba a vulkáni működés második szakaszában benyomult kőzettelérek, szillek és kürtőkitöltések.
Az egykori felszínformákat az erózió jelentősen átalakította. Viszonylag jó állapotban csak két, kisebb kráter maradt meg:
közelében. Curral das Freiras nagy amfiteátruma, amit a felületes szemlélők gyakran kalderának vélnek, valójában tisztán eróziós termék: kialakításához a vulkáni működésnek semmi köze. Néhány kisebb, egyik oldalán nyitott amfiteátrum, így az északi oldalon Caldeirão Inferno és Caldeirão Verde, a Ribeira da Janela forrásvidékén a Huszonöt vízesés(Vinte e Cinco Fontes) a patakok hátráló eróziójának eredménye.
A kopár vulkáni csúcsokból (többnyire kipreparálódott kőzettelérekből, illetve kürtőkitöltésekből álló vízválasztó hegyvonulat nyugat felé meredek lejtőkkel törik az óceánba; legnyugatibb csúcsa a Favas (392 m). Hágói közül a legjelentősebb a Pedras és a Pico do Tapeiro csúcs közötti Boca da Encumeada, mert a Ribeira BravátSão Vicentével összekötő ER 228 út ezen lépi át a vízválasztót. Kelet felé dombsággá laposodik; a dombok között kanyargó Machico-patak völgye helyenként akár fél kilométerre is kiszélesedik.
A hegyláncot Rabaçal majorság, illetve a Ruivo do Paul és a Fonte da Juncal csúcsok között a központi fennsík (Paúl da Serra) szakítja meg. A hegység keleti folytatásaként mintegy három kilométer hosszan nyúlik kelet, majd délkelet felé a kopár Szent Lőrinc-félsziget (Ponta de São Lourenço). A déli oldal lejtőinek alját szinte mindenhol megművelik. A művelt sáv fölött az egykori babérerdők helyére öt kontinensről összehordott, vegyes növényzet települt, különböző erdőtípusok foltjaival. Az északi oldalon a mezőgazdaság szerepe mindig jóval kisebb volt. Itt több völgyben megmaradt az eredeti növényzet; a legtöbb gerinc kopár.
A domborzat magashegyi jellegének megfelelően a hegyi patakok többségének nemhogy terasza, de jóformán ártere sincs. A két komolyabb kivétel az Édeskömény-öböl partvidéke és a Machico-patak alsó folyása: ezen a két helyen alapították az első telepesek a sziget két fővárosát. Annak ellenére, hogy a sziget partja erősen tagolt, kevés a jó kikötőhely: a part közelében a gyakran félszigetként a vízbe nyúló nagyobb lávafolyások, kőzettelérek folytatásaiként szirtek emelkednek ki, zátonyok húzódnak meg. Ezek a szirtek gyakran csak néhány négyzetméteresek; sokuknak neve sincs. Különösen sok ilyen kőzettelér húzódik a Szent Lőrinc-félsziget északi partjának öbleiben.
Egyéb szirtek, szirtcsoportok az északi part mentén:
Ilhéu Baixa de Terra és Baixa de ForaPorto da Cruz előtt;
Madeira éghajlata a jelentős magasságkülönbségek és a magasan húzódó vízválasztó miatt fölötte változatos: a tengerszint közelében mediterrán, kb. 1200 m fölött már hegyvidéki. A magassággal az éves és a napi hőingadozás is nő. A sziget északnyugati oldala lényegesen csapadékosabb és ennek megfelelően hűvösebb is, mint a délkeleti.
A legmelegebb hónap az augusztus; a hónap átlaghőmérséklete (a délkeleti oldalon):
a délkeleti oldalon, a tengerszinten 23°C,
az északnyugati oldalon, 100–150 m között 21°C,
Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 15°C.
A leghűvösebb hónap a február; a hónap átlaghőmérséklete:
a délkeleti oldalon, a tengerszinten 16°C,
az északnyugati oldalon, 100–150 m között 15°C,
Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 6°C.
A legszárazabb hónap a július. A júliusi csapadék átlagos mennyisége:
a délkeleti oldalon, a tengerszinten 42 mm,
az északnyugati oldalon, 100–150 m között 16 mm,
Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 25 mm.
A legesősebb hónap a január; az átlagos csapadékmennyiség:
a délkeleti oldalon, a tengerszinten 106 mm,
az északnyugati oldalon, 100–150 m között 160 mm,
Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 450 mm,
Az éves csapadékmennyiség:
a délkeleti oldalon, a tengerszinten 650 mm,
az északnyugati oldalon, 100–150 m között 1140 mm,
Paúl da Serra fennsíkján, 1560 m magasan 2970 mm,
A Golf-áramlatnak köszönhetően az óceán hőmérséklete nyáron 22°C, télen 16°C, és nagyjából ilyen meleg a levegő is.
Madeira fő nevezetessége a levadák (öntözőcsatornák) hálózata. A fő csatornák több szinten, kiváló túralehetőséget kínálva húzódnak végig főleg a sziget teljes nyugati és délkeleti részén. Egy részük sziklákba vájt alagutakban fut.
A sziget sziklás, illetve kavicsos partjai strandolásra nem igazán kedvezőek, de például Porto Moniz lávamedencéi igen ötletesek. A sziget egyetlen pici, természetesen homokos öble Caniçal közelében a Prainha nevű strand. Calhetánál mesterségesen alakítottak ki homokos partot. Calheta közelében találhatók a Szent Lőrinc-fok kopár sziklái.
Monte fő nevezetességei a Miasszonyunk temploma (itt temették el IV. (Boldog) Károlyt, az utolsó magyar királyt) és a Szeplőtelen fogantatás kápolnája;
A sziget északnyugati részén még láthatók az egykori babérlombú erdők maradványai;
Az azóta világhírűvé vált madeirahímzéseket 1860 táján Elisabeth Phelps kezdte exportálni és népszerűsíteni: ő rendelt először a helybéli asszonyoktól blúzokat, ruhákat, asztalterítőket és szalvétákat, hogy azokat Londonban adja el. A hímzést önálló iparággá a Madeirán 1900 körül letelepült német kereskedők fejlesztették.
A madeirai kézimunkaipar jelenleg mintegy 15 ezer nőt foglalkoztat. A hímzésmintát kisüzemekben, kék sablonnal nyomják az anyagra, majd ki-ki otthon hímzi ki a munkadarabot, amiből ismét csak az üzemben mossák ki a festéket, majd az anyagot elvarrják, tisztítják, vasalják és csomagolják. Az anyagon pici ólompecsét a kézi munka jele; a gépi hímzés tilos.
A kosárfonás központja Camacha. Itt a környéken néhány paraszt kimondottan a kosárnak való fűzfavesszők előállítására szakosodott, de az olcsóbb import apránként kiszorítja őket a nyersanyagpiacról.
A legtöbb kosárfonó családi vállalkozásban dolgozik, a „gyárnak” nevezett forgalmazó cégekben már csak lakkozzák az egyébként kész árut. A termék közel felét külföldre viszik, ennek a túlnyomó részét Nagy-Britanniába.
A szigetet alapvetően két okból emlegetik az ínyencek. Ezek egyike az avinált borból utólagos hőkezeléssel előállított madeira bor, a másik a barnamártásból madeira bor hozzáforralásával előállított madeira mártás.
További, helyi jellegű ételek, italok:
açorda – világos kenyérleves fohagymával és tojással;
bolo de caco – kerek, lapos fehér kenyér — eredetileg édesburgonyából sütötték agyagedényben; mára csaknem kizárólag lisztből készül, vaslapon. Fokhagymás vajjal kenik meg;
bolo de mel – sötét, kerek, fűszeres kalács cukornádsziruppal;
A hűvösebb vidékeken főleg a férfiak hordják a jellegzetes kötött gyapjúsapkát (barreta de lã). Korábban főleg a barna és a drapp árnyalatokat kedvelték, újabban mind élénkebb színek hódítanak. A mezőgazdasági és egyéb földmunkákhoz hagyományosan félhosszú bőrcsizmát húznak. Nőkön az egykori népviseletre emlékeztető tarka gyapjúszoknyát, fehér blúzt, a vállon átvetett piros kendőt, csücskös kis sapkát hétköznapokon már leginkább csak a funchali virágpiacon látni. A népviseletet ápoló hagyományőrző csoportok rendszeresen fellépnek az ünnepeken, részt vesznek a karneválon. A szállodákban és éttermekben gyakran hivatásos folklórcsoportok lépnek le.
A sziget szűkebb értelemben vett északi partjának falvait (São Vicente kivételével) sokáig csak a tengeren lehetett elérni. A sziget hossztengelyében húzódó vízválasztón csak három út kelt át:
Az északi falvakat az 1960-as években épített kanyargós tengerparti út kapcsolta be a sziget úthálózatába; ezt Portugália európai csatlakozása után a nagyrészt uniós pénzekből épített, a szigeten körbefutó, korszerű ER 101 út váltotta ki. Az ER 228 út már jóformán csak turisztikai célokat szolgál; az ezt felváltó ER 104 út Serra de Água és (São Vicente között alagútban kel át a vízválasztó alatt.
Az 1964-ben megnyitott repülőtér híre rossz volt a magas töltésre épített (és hirtelen, a tenger fölött véget érő) kifutópálya, valamint a fel- és leszállást megnehezítő ellenszelek miatt. A rövid kifutópályát a Boeing 747-700-as gépek megjelenése miatt meghosszabbították. A repülőtéren valaha leszállt legnagyobb gépek az Airbus A320 és a Boeing 737 voltak. A kifutópályát nemrég újratervezték és 2,7 km-esre nyújtották; a végét tartó oszlopk talpa százhúsz méterrel van a tenger színe alatt. 2000 óta a repülőtér immár bármilyen, modern utasszállító fogadására alkalmas. A schengeni egyezmény tagországainak állampolgárai szabadon léphetnek be a szigetre, a máshonnan érkezőknek útlevélre vagy azzal egyenértékű személyi azonosító okmányra van ehhez szükségük.
Madeirán a szokatlan útkörülmények miatt lakott területen 40 km/h a megengedett sebesség, bár erre a taxi- és buszsofőrök többnyire fittyet hánynak. A taxik mindegyike jól felismerhető: sárga alapszínűek, az oldalukon kék csíkkal. Funchalban a város méretéhez képest jelentős tömegközlekedést üzemeltetnek, bár az utasok tájékoztatása néhol elmarad a várttól (például a megállók többségében nem raknak ki menetrendet). Buszjegyet a járművön is lehet váltani. A buszok egységesen sárgák.
