Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda

A Wikitravelből
Európa : Közép-Európa : Magyarország : Közép-Magyarország : Budapest : Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda

A Széchenyi Gyógyfürdő vagy Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda - becenevén a Szecska - Budapest és egyben Európa legnagyobb fürdőkomplexuma, a pesti oldal legelső fürdője, melynek építését 1909-ben kezdték meg Czigler Győző tervei alapján.

Fekvése[szerkesztés]

Budapest XIV. kerületében, a Városligetben fekszik, közelében számos nevezetesség megtalálható: Vajdahunyad vára, a Hősök tere, az Andrássy út, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok, az Állatkert.

Története[szerkesztés]

Hőforrását 1879-ben fedezték fel. A fürdő megépítésének gondolatával a főváros már 1884-ben foglalkozni kezdett, melynek megtervezésével Czigler Győző műegyetemi tanárt bízták meg. A közgyűlés azonban csak 1903-ban szentesítette határozatában Czigler terveit. Czigler még halála előtt értesülhetett a jóváhagyásról és állandó helyetteséül Dvorzsák Ede okleveles építészt és műegyetemi tanárt jelölte meg. A helyszín többszörös módosítása után a tényleges építkezés 1909. május 7-én kezdődött meg. Szomszédságába eredetileg gyógyfürdőt is terveztek, de ez nem épült meg. A művezető építész Schmitterer Jenő volt.

A fürdőt, melyet addig „Artézi fürdő” néven emlegettek, 1913. június 16-án nyitották meg, már Széchenyi gyógyfürdő néven. A fürdő megépítése mintegy 3 900 000 aranykoronába került, az összes beépített terület 6220 méter2 volt. A fürdő ekkor beosztása szerint magánfürdőkre, férfi és női gőzfürdőre, valamint férfi és női népfürdőre oszlott. A fürdő forgalma 1913-ban meghaladta a 200 000 főt, majd 1919-ben 890 507 fővel tetőzött. Ennek ellenére a fürdő 1914 és 1915 között veszteséggel működött, melynek oka a világháború gazdasági hatásai mellett a tervezett gyógyszálló hiánya is volt.

A fővárosi közgyűlés 1924-ben, lehetőségeihez mérten határozott a fürdő kibővítéséről. A strand építéséről a városgazdasági ügyosztály 1926. június 26-án írt ki tervpályázatot, melyre összesen 35 pályaterv érkezett. Ezek közül Francsek Imre építész tervét ítélték a legjobbnak. A strandfürdőt 1927. augusztus 19-én nyitották meg, ez azonban a fürdő gazdasági egyensúlyát nem oldotta meg. A vízmelegítés költségei emelkedtek, ezért a vízhozam növelése érdekében szükségessé vált egy második artézi kút fúrása. A fúrási munkálatokat 1936. július 9-én kezdték meg és azok mintegy két évig tartottak. 1938. március 16-án 1256 méter mélyen 77 °C-os termálvizet találtak. A kútból 24 óránként 6000 m³ víz tört a felszínre, amely megoldotta a fürdő termálvízellátását és az épület fűtését is. 1939-re a fürdő fűtőberendezését átalakították a hévízzel való fűtésre, valamint a fürdő mellett ivócsarnok is épült.

A fürdő forgalma egészen 1944-ig emelkedett. A II. világháború során az épület 20%-os károsodást szenvedett, a II. számú kút azonban nem sérült. 1945-ben, a háború után megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, és már 1945 márciusában a jobb oldali kádosztályt a szovjet katonák, a bal oldali kádosztályt és a női kádosztályt a lakosság igénybe is vehette.

1949-ben új társas iszap]]osztályt létesítettek. 1950-től ezen az osztályon bevezették a nőgyógyászati iszapkezeléseket is. 1952-ben került sor a fiziko- és elektroterápiás kezelések, valamint a sós kádfürdő bevezetésére. 1963. november 26-án a fürdőt télen is megnyitották.

1981-ben a férfi néposztály működése leállt és helyén társas, fürdőruhás gyógyfürdő osztályt létesítettek. A következő évben a női néposztály helyén megkezdődött a nappali kórház kialakítása, mely egy komplex fizikoterápiás részlegként működik. A fürdő állapota igen leromlott (fekete penészes falak, eltérő színűre festett homlokzat) mivel a javítások csupán alkalmankénti jelleggel és csak a felmerülő hibák sürgős kijavítására korlátozódtak.

A valódi felújítási munkálatok 1997-ben kezdődtek meg. Először a Francsek-szárny (a strand oldalán) műemléki rekonstrukciója kezdődött meg. A falak visszakapták eredeti, sárgás színüket, pótolták a hiányzó műkő elemeket, és restaurálták az előlépcsőket valamint a teraszokat. Az Európai Uniós normáknak megfelelően a medencéket szűrő-forgató berendezésekkel látták el. Ez alól kivételek azok a medencék, melyek gyógyászati célokat szolgálnak, mivel a víz forgatása ebben az esetben rontaná vagy meggátolhatná a víz gyógyhatását. Az átalakítás során az egyik külső medencét élménymedencévé alakították át.

2003 nyarától folytatódott a Francsek-szárny tető- és homlokzati felújítása, valamint megkezdődtek a Czigler-szárny (a társas-termál oldal), és az ivócsarnok felújításai is. Az ivócsarnok esetében a helyreállító munkálatok során csak néhány elemet vettek át az eredeti tervekből. Ennek oka, hogy az eredeti ivócsarnok már nem felelt volna meg a kor igényeinek és előírásainak. 2004-ben befejeződött a Czigler-szárny főhomlokzatának felújítása az elektromos és gépészeti hálózat korszerűsítésével együtt. Néhány szobor rekonstrukcióját azonban csak műhelyben lehetett elvégezni, ezért a szobrok ideiglenes eltávolítására volt szükség. Néhány díszítőelem már menthetetlen állapotban volt, ezért azokat újra el kellett készíteni. A kupolacsarnok rekonstrukciója 2005 végén kezdődött meg, mely az épület legdíszesebb részének számít, mozaikképeivel és stukkóival. A kupola felújítása 2006 nyarára teljesen befejeződött.

A felújítási munkálatok 2007-ben is folytatódtak. Az év első felében a nappali kórház súlyfürdő medencéje, az uszodai szekrényes öltözők és az uszodai tetőnapozó felújítására került sor. 2008-tól valósítják meg a társas-gőz és a medenceterek rekonstrukcióját, az öltözők és a kezelőhelyiségek felújítását.

Műremekek a fürdőben[szerkesztés]

A kupolacsarnok: A főkupola négy sarkán Vastagh György, ifj., Bezerédy Gyula, Lányi Dezső és Szentgyörgyi István által készített Tritón-kompozíció látható. Középen Markup Béla hattyúi és delfinjei láthatók. A kupolacsarnokba való belépéskor Róna József szobrászművész remekével, a „Triton halász kentaur” szökőkútjával találjuk szemben magunkat. A kupola mozaikképeit Róth Miksa készítette. A kupola legtetején Héliosz napisten látható, amint Quadriga nevű fogatát hajtja. A központi képet állatövi csillagképek övezik. A négy félköríves ablak között görög, római, keleti és egyiptomi fürdőjelenetek láthatók. További szimbolikus képek; a hő-, gyógy,- szökő- és az ivóforrás ábrázolják, valamint a csarnok két oldalán látható félköríves részben az „erő” és a „szépség” képei foglalnak helyet. A puttók és oszlopfők Maróti Géza munkáját dicsérik, míg a lakatosmunkák (a fűtőtestek burkolata és a falikarok) Jungfer Gyula alkotásai.

Víz jellemzői[szerkesztés]

  • A főváros legmélyebb és legmelegebb vízű forrása 74-75 Celsius-fokos. Ellátását jelenleg az 1938-ban átadott II. számú, „Szent István” kút, hidegvíz ellátását 6 darab kisebb kút biztosítja.
  • A komplexum 3 kültéri és 12 beltéri medencével rendelkezik. A fürdőben különböző gyógykezelések és nappali kórház is működik.

Javallatok

  • Mozgásszervi betegségek kezelése, nőgyógyászati panaszok és perifériás vérkeringési problémák kezelése.
  • Ivókúra: gyomor és bélrendszer betegségeinek gyógyítása.

Szolgáltatások[szerkesztés]

Fizioterápiás szolgáltatások

Fürdők: gyógyvizes medencefürdő, kádfürdő, súlyfürdő, szénsavas fürdő. Iszapkezelések. Elektroterápia. Masszázs és gyógytorna.

Elérhetősége[szerkesztés]

  • Tulajdonos: Budapest Gyógyfürdő és Hévizei Rt.
  • Cím: 1146 Budapest, Állatkerti krt, 11.
  • Telefon: 0036/1.363.3210
  • Fax: 0036/1.363.3210/123
  • E-mail: -
  • Honlap: www.budapestgyogyfurdoi.hu

Megközelítése

  • Metró: 1 Sárga, megálló Széchenyi fürdő
  • Trolibusz: 72

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]