Kanári-szigetek

A Wikitravelből
Playa Las Canteras

A Kanári-szigetek az Atlanti-óceánban 7550 km² területen összesen 7 szigetből és 6 kisebb sziklaszigetből áll. Közigazgatásilag Spanyolország része. Nyugati szigetei: Tenerife, La Palma, La Gomera, Hierro, keleti szigetei: Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote és öt kis sziget. 1100 km-re fekszik Cádiztól. Népszerű turista célpontként szolgálnak.

Információ turisták[szerkesztés]


Földrajz[szerkesztés]

A szigetek egy úgynevezett forró pont (köpenyoszlop) felett keletkeztek, ezért kizárólag vulkanikus kőzetekből állnak, mindegyikük közepén egy-egy vulkánnal. Tenerife szigetén emelkedik Spanyolország legmagasabb pontja is, a 3718 méteres Pico de Teide. Tengerészek szerint ez az a csúcs, amely az összes hegy közül a legmesszebbről látható.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlatát a széljárás határozza meg, ennek megfelelően a szelek 11 fajtáját különböztetik meg. Nyáron a száraz passzát jellemző, télen pedig a csapadékot hozó nyugati szelek, de ezeket a száraz, sivatagi eredetű sirokkó akár hónapokra is elnyomhatja. A július és az augusztus a két legmelegebb, a január és a február a két leghidegebb hónap. Télen az 1800 m-nél magasabb hegyekben havazik.

A hideg Kanári-áramlás miatt a tengervíz hőmérséklete földrajzi helyzetéhez képest hűvös (18–22 °C).

A szigetek lakossága 1 610 000 fő (1997).


Szigetek[szerkesztés]

Tenerife[szerkesztés]

Tenerife 2058 km²-es területével a Kanári-szigetek legnagyobbika.

A szigetet két hegység is megosztja: északon az Anaga-hegység, Nyugaton a Teno-hegység csipkés láncai törnek a magasba. Központi részén emelkedik a 3718 méter magas Teide tűzhányó, amely utoljára 1909-ben tört ki. A 20. század második felében fellendült itt a turizmus: Európában hamar elterjedt az a közkedvelt elnevezés, hogy Tenerife az örök tavasz hazája. A távoli utazókat valóban lenyűgözi a sziget kettőssége: a hatalmas, sötét és az aljukban virágzó, homokos strandok – a homokot Nyugat- Afrikából hozták ide nagy hajókon, mivel a hullámverés rendszeresen elhordja a strandokról, alkalmanként hasonló módszerrel pótolják. Santa Cruz de Tenerife a sziget ÉK-i részén fekszik, és régen ez volt az ide látogatók fő célpontja – mostanára azonban a sziget déli részén kiterjedt üdülőfalvakat építettek rengeteg szállodával. A sziget fővárosába nemcsak a vámmentes boltok csábítják az idegeneket, hanem a neoklasszicista és a gyarmati építészeti stílust elegyítő városközpontja is. A sziget második legnagyobb városa, Puerto de la Cruz gyógyfürdőként már régóta ismeretes: hamarabb vonzotta a turistákat, gyógyulni vágyókat, mint a strandok.

Gran Canaria[szerkesztés]

A Gran Canaria (spanyolul a.m. „Nagy Kanári[-sziget]”) a Kanári-szigetek névadó tagja. A csaknem kör alakú sziget 1532 km²-en terül el az Atlanti-óceánban; közepén az 1950 méteres Pico de las Nieves vulkán magasodik a Tejeda-hegység legmagasabb tagjaként. A hegység hágói, völgyei és sziklái vadregényes tájakon választják ketté Gran Canaria déli és északi részét. Az éghajlat kettőssége, eltérő flórája és faunája miatt a szigetet kis kontinensnek is nevezik. Ez az elválás nem csupán égtáj szerint értendő: amíg a sziget északi részén csapadékos éghajlatot találunk buja növényzettel és banánültetvényekkel, közepe kopár "holdbéli táj", déli partja pedig száraz, szinte sivatagos. Így aztán északon fejlett a mezőgazdasági élet: a vulkánok lankáin nem ritkák a szőlő-, banán- vagy dohányültetvények. Itt vannak a fontosabb városok; többek között Las Palmas, a sziget legnagyobb városa, a

Fuerteventura[szerkesztés]

A Kanári-szigetek második legnagyobb tagja 1722 km²-ével. Azért kapta az Öreg sziget becenevet, mert valaha volt hegységei mára erősen lekoptak – legmagasabb pontja mindössze 724 m-re emelkedik a tenger színe fölé. A nevet indokolja az is, hogy a sziget székhelye, Puerto de Rosario a szigetcsoport legrégibb spanyol települése. A hosszú, ámde igen keskeny sziget 70 km hosszú partját különösen finom homok borítja. Kedvelt turistacélpont.

Lanzarote[szerkesztés]

Lanzarote a Kanári-szigetek legkeletibb tagja. A helyiek gyakran Conejerának, mások a Száz vulkán szigetének hívják. Az őslakos guancsok (guanchos) Titeroygatra néven emlegették – ez Színes hegyeket jelentett. Hivatalos nevét egy genovai tengerészről, Lancelotto Malocelloról kapta. A 846 km² területű sziget központi tájait csaknem 300 tűzhányó teszi változatossá. A völgyek és sziklás rögök száraz, sivatagos tájait csak néhány farmer pálmaligete vagy citrusültetvénye szakítja meg. Az alacsony sziget északi csücske közelében helyezkednek el a Chinijo-szigetek, vagyis La Graciosa, Alegranza, Montaña Clara, Roque del Este és Roque del Oeste. A rengeteg tűzhányónak köszönhetően a sziget felszíne erősen tagolt. Nemcsak domborzati formái különlegesek, de élővilága is – ezek védelmére hozták létre a Timanfaya Nemzeti Parkot. Nevezetesebb, homokos strandjai a Papagayo, La Famara és a Charco del Palo.

Nevezetességek[szerkesztés]

Természeti helyszínek[szerkesztés]

A Kanári-szigeteken jelenleg négy nemzeti park működik:

Hasznos tudnivalók[szerkesztés]

Szálláshelyek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Változatok

Műveletek

Docents

Más nyelveken