Kína

A Wikitravelből

Kína a Távol-Kelet egyik legjelentősebb országa. 1,3 milliárd fős népességével a világ legnépesebb országa. Ám mind területe, mind politikai súlya, mind kulturális és történelmi háttere is a nagy országok sorába emeli. Kína az egyetlen ókori állam, amely valamilyen módon fennmaradt, és így mintegy 4000 éves történelmével rengeteg egzotikus kulturális látnivalót nyújt a turisták számára, de a különlegesebbnél különlegesebb természeti látnivalókban is bővelkedik az ország.

Kína több markánsan elkülöníthető régióra oszlik:

• Beijing és Észak-Kína : Beijing (Peking), Hebei, Tianjin, Shanxi, Shangdong, Henan, Xi'an
• Északkelet-Kína: Liaoning, Jilin, Heilongjiang
• Közép-Kína : Shanghai, Jiangsu, Anhui, Zhejiang, Jiangxi, Hunan, Hubei
• Dél-Kína : Fujian, Guangdong (Kanton), Hainan, Hongkong, Makaó
• Délnyugat-Kína : Sichuan (Szecsuán), Chongqing, Yunnan, Guizhou, Guangxi
• Belső-Mongólia és a Selyemutak : Belső-Mongólia, Ningxia, Gansu, Qinghai, Xinjiang
• Tibet

[szerkesztés] Háttér

[szerkesztés] Földrajza, élővilága

Kína domborzata a lehető legváltozatosabb. A Turban-i mélyedés -190 méteres tenger szint feletti magasságával a Holt-tenger után a Föld legmélyebb vidéke. De szintén Kínában (pontosítva Nepállal közös határán) találni a világ legmagasabb pontját, a 8848 méteres Mount Everestet is. A változatosság mellé valamelyes szabályszerűség is párosul: főleg a déli területeken egyfajta lépcsőzetesség figyelhető meg, a keleti tengerparttól nyugatra folyamatosan emelkedik a tengerszint feletti magasság.

A tengerpart mentén, főleg a délebbi vidékeken jellemzően sokszor mocsaras területet találni rendkívül gazdag élővilággal. Mindamellett ezek a vidékek kockázatokat is rejtenek a látogatók számára, mivel a sok élősködő, és elsősorban a maláriaszúnyogok nagy számban terjesztenek különböző betegségeket.

A Jangce és Sárga folyó alsó szakaszánál, illetve a köztük lévő területen jellemzőek a termékeny alföldek. Az intenzív művelés mára kipusztította a természetes növényzetet, végtelenségig ismétlődő rizsföldparcellák találhatók errefelé.

A tengerparttól befelé haladva következnek a dombságok. Ezek növényzete délről északra különböző. A legdélebbi vidékeken trópusi éghajlat és az ehhez tartozó esőerdők jellemzőek. Valamivel északabbra, de még mindig Dél-Kínában, illetve Közép-Kína egy részén a lombhullató bambuszerdők terjedtek el. Ezek közkedvelt lakói az óriáspandák, akik bár fokozattan védettek, ismét elszaporodóban vannak.

Kína északi részén mind a domborzat, mind az élővilág a Csendes-óceántól való távolságtól függ. Északkelet-Kína sűrű tajgaerdőkkel rendelkezik. Ettől nyugatra nagy kiterjedésű füves puszták húzódnak, legnyugatabbra pedig igen változatos domborzatú vidék a Góbi-sivatag.

Délebbre a nyugati táj magashegységeket borító erdős tájakat jelent. Itt számos állatfaj is honos. Délnyugat-Kína nagyrészét a Tibeti-fennsík foglalja el. Az 5000 méteres tenger szint feletti magasságon igen gyér növényzet jellemző. Tibet déli részén húzódik a világ legmagasabb hegysége, a Himalája.

[szerkesztés] Történelem

Kína a világ egyik legrégebb óta fennálló civilizációja, az egyike a négy nagy ókori birodalomnak (Mezopotámia, Egyiptom és India mellett), és az egyetlen, amely lényegében megmaradt.

A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon, illetve a már a Kr. e. 8. évezredben kialakult a földművelő életmód. Az így kialakult kultúrák nagy mennyiségű és magas minőségű kerámiákat hagytak maguk után.

A mondák is erre az időszakra teszik a legkorábbi dinasztiákat, bizonyítottan azonban csak a Kr. e. 1700-es évekből ismert az első kínai császár. (...)

Kr. e. 221-ben, hogy a Jing Cseng, a Csin állam feje, legyőzte a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrehozta az egységes kínai birodalmat, amely császárává tette magát Csin Si Huang-ti néven. A létrejött császárság etnikumok szempontjából igen változatos volt. Azonban olyan szempontból egységes, hogy a legtöbb irányból jól védett: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek védték; mindössze északról volt sebezhető a vidék. A nomád népek támadásait kivédendő fogott hozzá Csin császár a Kínai Nagy Fal építéséhez a korábbi birodalmakat elválasztó falakat pedig egyrészt elbontatta, másrészt felhasználta azokat a Nagy Fal építéséhez.

A Csin-dinasztia, majd az azt követő Han- és 2. Csin-dinasztia uralkodása során Kína óriási fejlődésen ment keresztül. Ekkor váltak vezezetővé a Konfuciusz által közvetített tanok a korábbi őskultusz és a test-lélek kettősségén alapuló taoizmus mellett. A virágzásnak a hunok Kr. u. 316-os hódítása vetett véget. Ekkor Kína ismét sok részre szakadt, a kialakult fejedelmségek pedig egymással háborúztak. 589-ben, a Szuj-dinasztia egyesítette Kínát. Uralkodásukhoz a társadalmi stabilitáson kívül a Kínai Nagy Fal kibővítése mellett a Nagy Csatorna építésének megkezdése is fűződik. Őket a Tang-dinasztia váltotta, akik uralkodását szokás „Kína aranykorának” is hívni. Uralkodásuk idején virágoztak a művészetek, és köztük megjelentek külföldről hozott irányzatok is (mint az aranyművesség); megtűrték a különböző vallásokat, így az ekkor térhódító buddhizmus mellett a nesztoriánus kereszténységet is. Erre az időszakra (feltehetőleg a 7. században) tehető a nyomtatás technológiának kialakulása is.

A 755-ös An Lushan felkelést követően a dinasztia császárai egyre inkább elhanyagolták Kína sorsát, a korábbi fejlődés helyett hanyatlás következett be. Ennek tetézése a 841–846 közötti buddhista üldözés volt. Végül, 907-ben bukott meg a Tang-dinasztia, Kína pedig ismét széttagolódott: északon a nomád származású Liao-dinasztia vette magához a hatalmat, délen pedig különböző hadurak uralkodtak. A 960-ig tartó oligarchiát az „öt dinasztia kora” névvel szokták illetni. 960-ban a Song dinasztia fogta össze a déli területeket. Uralkodásuk egyfajta ipari forradalmat eredményezett. Nekik köszönhető a kínai porcelánipar fellendítése mellett a hatékony közlekedési rendszer megteremtése, de a bányászat is óriási méreteket öltött (nagyjából a 18. századi Európával összevethetőt). A művészetek reneszánszukat élték, nagy számban készültek ekkor festmények és kalligráfiák. A Song állam ellen a 12. században egyre sűrűbben érték támadások, egyrészt a Liao, másrészt az ekkor alakult – szintén északi – Jin állam irányából. Bár a dinasztia ezen államok felett még győzedelmeskedhetett, a Mongol Birodalommal már nem tudott szembenézni.

Dzsingisz kán már 1215-ben elfoglalta Kína legészakibb részét. Teljes győzelmet azonban csak 1279-ben arattak a Kubiláj kán által vezetett mongolok a déli Song császárok felett. Ekkor Kubiláj császárrá avatta magát, és létrehozta a Yuan-dinasztiát, akik 1368-ig tartották fel katonai államukat Kínában, és akik nevéhez a Selyemút újraélesztése is fűződik. Uralmuknak az utódlás kérdésében kitört belharc, és az ebből kialakuló parasztfelkelések vetettek véget. 1368-ban Zhu Yuanzhang tábornok kiűzte a mongolokat, és a Ming-dinasztiát megalapítva császárrá tette magát, és egy erős központi kormányzatot hozott létre. Utóda, Yongle („Végtelen öröm”) császár nevéhez fűződik Beijing (Peking), és azon belül a Tiltott Város, kiépítése, de a Nagy Fal is megújult, valamint egy az európai méretekkel összehasonlíthatatlan tengeri flotta is alakult, amely elsősorban a selyem és a porcelán ázsiai exportját szolgálta. A 17. századra a tengeri kereskedelem egyre inkább a hollandok kezére került, de a meglévő flottát is sokszor fosztogatták a japán kalózok. Emellett belső lázadások, és parasztfelkelések is alakultak.

A meggyengült államot végül egy északi nép, a mandzsuk rohamozták le, és foglalták el, és megalapították a Qing-dinasztiát, Kína utolsó dinasztiáját. A mandzsu dinasztia eleinte ismét fellendítette Kína gazdaságát, illetve óriási területeket foglalt el elsősorban északon. A 18. században megélénkült a kereskedelem a nyugattal, azonban a császárság ódzkodott a nyugat felé nyitástól, így csak Guangzhou (Kanton) kikötőjét nyitotta meg a külföldi kereskedők számára. A 19. században a nyugati nyomás azonban csak fokozódott, amely mellé rendszeres természeti csapások és felkelések is párosoltak. 1840 és 1842 között zajlott az első ópiumháború, amelyet követő nanjingi béke hatására öt kikötőt kellett megnyitnia az országnak az angolok javára, illetve át kellett engedje Hongkongot. Az 1850–62-es Taiping-felkelés csak tovább fokozta a belső káoszt, így az 1856-os II. ópiumháborút is elvesztette Kína, és lényegében „félgyarmati” szintre süllyedt, ahogy a nyugati hatalmak érdekszférákra bontották fel. 1900-ban a kínaiak a bokszerfelkelés során fellázadtak a nyugati hatalmak ellen, ám ezt a lázadást véresen visszavérték a hatalmak. A császárság végül 1912-ig tudta fentartani magát, amikor is a gyerek Pu Yi császárt lemondatták, és Sun Yat-sen kikiáltotta a Kínai Köztársaságot.

Bár a köztársasági Kína először a reformok gyors megvalósításán küzdött, hamar a politika a különböző hadurak csataterévé alakult. Az egyes tartományok felett más-más uralkodott, miközben Japán, Oroszország és Anglia is egyre többször avatkozhatott be mind katonailag, mind politikában Kína életébe. 1923-ban a Guomindang (Kuomintang, Nemzeti Párt) és a Kínai Kommunista Párt (KKP) egységfrontot alakított a hadurak hatalmának megtörése érdekében, azonban ebből 1926-ban kizárták a kommunistákát, akik Mao Zedong (Mao Ce-tung) vezetésével illegalitásba vonultak. 1934-ben a kormányzó, Jiang Jieshi (Csang Kaj-sek) azonban elűzte Maoékat Jiangxiből, rákényszerítve a kommunistákat a mintegy 9500 kilométeres „hosszú menetelésre”, amely mint pszichés győzelem vonult be később a köztudatba. Közben, 1937-ben a japánok elfoglalták Kína északi részét, kíméletlenül feldúlták ezeket a területeket, pusztítottak, és nagyszámban gyilkoltak, végül, 1945-ben a II. világháború elvesztésével kivonultak. A maoi tanok, és elsősorban az ígért földreform a KKP mellé állította a parasztságot, és így az 1945-ben induló polgárháborúban a KKP jelentős fölénybe kerülhetett a Guominganggal szemben. Végül, 1949-re sikerült a Guomindangot Kína szárazföldi részéről Tajvanra (amely jelenleg is Kínai Köztársaságként funkcionál) és véglegesen átvenni a hatalmat.

Mao elnök kezdetben a sztálini elvek átvételével szovjet stílusú kommunizmus kiépítésén fáradozott. Ez együtt járt a háború során teljesen tönkrement mezőgazdaság újraélesztésével és az ipar nagyarányú fejlesztésével. 1955-től azonban Kína fokozatosan távolodott a Szovjetuniótól, ellenséges hatalommá vált, és saját utat kezdett el járni. Mao elnök 1957-ben kihirdette a „száz virág” mozgalmat, amely a szabad véleménynyílvánításra ösztönözte az embereket. Azonban csak eszköz volt, hogy leszámoljanak a KKP vélt vagy valós ellenségeivel, a maoi tanokban kétkedőkkel és az értelmiséggel. Mindeközben a gazdaság nem fejlődött látványosan, ezért Mao Zedung 1958-ban meghírdette a „nagy ugrást”, amely során a családokat felszámolták és ún. kommunákat hoztak létre a termelés végletekig való növelésével. Azonban a kísérlet nem sikerült, és természeti csapásokkal párosulva milliós éhínséghez vezetett országszerte. 1966-ban Mao elnök a gazdaság mellett a kultúra megreformálásába is belekezdett, és elindította a kulturális forradalmat, amely minden, a régi rendszerre emlékeztető kulturális nyom eltörlésére irányult, és amely során könyveket égettek, épületeket romboltak le eltűntve Kína kulturális értékeinek egy jelentős hányadát.

A túlkapások egészen 1971-ig tartottak, ám véglegesen csak Mao Zedong 1976-os halálával zárultak le. A hatalmat Deng Xiaoping (Teng Hsziao-ping) ragadta meg, aki komoly gazdasági reformokba kezdett, a parasztokat ismét érdekeltté tette a termelésben a földek visszaosztásával; az iparszerkezetet korszerűsítette; és megindította a külföldi tőke vonzását. Reformjai, amelyet az 1990-es években újabbak követtek, Kínát a világ leggyorsabban fejlődő államává tették. A gazdasági liberalizáció azonban nem járt együtt a politikai szabadság növelésével. Ezt mutatja, hogy 1989-ben a beijingi (pekingi) Tiananmen téren demokratikus választásokat követő tömegtüntetést vérbefolytották. Emellett a reformok hátrányos következményeként egyre nagyobb szakadék nyílik gazdagok és szegények, és ezen belül még inkább városiak és falusiak között.

[szerkesztés] Ünnepek

Kínában alapvetően három jelentős ünnep van: a Holdújév (január vége, február), a Munka Ünnepe (május 1.) és a Nemzeti Ünnep (október 1.). Azonban ezek az ünnepek nem egynaposak, hanem sokszor egy teljes hét munkaszünet.

Azonban a Kína ünnepek során a közlekedés nagyon nehézkes, ugyanis ilyenkor a kínai családok útrakelnek, hogy felkeressék távoli rokonaikat, ismerőseiket. A szállodai árak is jóval magasabbak ebben az időszakban, illetve sok állami intézmény is zárva tart.

A leglátványosabb ünnep a Holdújév vagy Tavaszünnep. Ekkor számos díszes felvonulás, egész estéken át tartó tüzijátékok és egyéb látványosságok jellemzik Kínát. Ilyenkor kívételesen túlterhelt a közlekedés, ezért ebben az időszakban egyáltalán nem tanácsos belföldön utazni.

További ünnepek, események
Holdhónap	Ünnepek
Tavasz (február–április)
1. holdhónap	Tavaszünnep, Lampionünnep
2. holdhónap	Hongkongi Művészeti fesztivál, Nemzetközi Nőnap1
3. holdhónap	Weifangi Nemzetközi Papírsárkány Fesztivál, Locsolóünnep, Tisztafény ünnep (kínai halottak napja), Hainani Kókuszfesztivál
Nyár (május–július)
4. holdhónap	A munka ünnepe (május 1.), Az ifjúság napja (május 4.), Buddha születésnapja, „Találkozzunk Pekingben” Fesztivál
5. holdhónap	Gyereknap, Sárkánycsónak-ünnep, Shanghai Nemzetközi Filmfesztivál
6. holdhónap	Kínai Kommunista Párt megalapításának évfordulója (július 1.)
Ősz (augusztus–október)
7. holdhónap	A hadsereg napja (augusztus 1.), Szerelmesek ünnepe, Shoton (joghurtünnep), Nadaam
8. holdhónap	Zhong qiu (Őszközépünnep), Shaolin Nemzetközi Harcfesztivál, Konfuciusz születésnapja (szeptember 28.)
9. holdhónap	Népköztársaság kikiáltásának évfordulója (október 1.), Kétkilences ünnep
Tél (november–január)
10. holdhónap	Zhuang Dalfesztivál
11. holdhónap	Téli napforduló, Karácsony2
12. holdhónap	Újév (január 1.)
A dőltbetűs nevek a hivatalos ünnepeket jelölik. 1: A nők ilyenkor fél vagy teljes nap szabadságot kapnak. 2: Hongkongban munkaszüneti nap, máshol is egyre többen ünneplik.

[szerkesztés] Utazási tanácsok

[szerkesztés] Ajánlott utazási időszak

Kína nagy ország, így eltérőek az egyes tájegységekhez kapcsolódó utazási időszakok. Kínába alapvetően minden évszakban ajánlható utazni, ám arra fel kell készülni, hogy nyáron a déli vidékek kifejezetten forrók. Télen azonban északon (még Beijingben (Pekingben) is) meglehetősen hosszú és kemény fagy jellemző.

[szerkesztés] Beutazás

[szerkesztés] Beutazási feltételek

Kínába magyar állampolgárak magánútlevéllel csak érvényes vízum birtokában utazhatnak. Ez beszerezhető a budapesti Kínai Nagykövetségen (1068 Budapest, Benczúr u. 15.). Ára viszonylag magas, 35 amerikai dollárnak megfelelő összeg. Fontos tudni, hogy a vízum csak egyszeri beutazásra jogosít. Mivel Hongkong és Makaó határőrizetileg különáll a Kínai Népköztársaság többi részétől, ha ezekre a helyekre utazunk, a Kínába való visszajutáshoz újabb vízum szükséges.

Vízumut Hongkongban és Makaóban is be lehet szerezni (utazási irodáknál, ügynököknél, szállodában vagy személyesen), sokszor jóval olcsóbban, mint Magyarországon. Azonban az ügyintézés több napig tart, addig pedig Hongkongban vagy Makaón kell maradni. Ezekre a helyekre amúgy magyar állampolgár 90 napig vízummentesen utazhat.

[szerkesztés] Repülővel

Európaiak számára a legszokványosabb eljutási forma Kínába. A nagyobb európai városokból általában Beijing (Peking), Shanghai vagy Hongkong valamelyikébe vagy akár többe is indul repülőjárat. Budapestről heti háromszor indít járatot a Hainan Express Beijingbe.

Talán valamivel olcsóbb változat londoni átszállással Hongkongba utazni. Az Oasis Hongkong járattal illetékkel együtt 142 £-ért (kb. 56 000 Ft) el lehet jutni London Gatwick repülőtérről Hongkongba, így kellően előre megvásárolt repülőjegyekkel akár 70 000 Ft-ból el lehet jutni Hongkongig.

A Kínába történő utazásnál a nyári iskolai szünet kezdetére hamar elfogynak a jegyek, illetve csak drágábban lehet azokhoz hozzájutni. Hasonló a helyzet a hazaútnál, ősszel, az iskolakezdés idején. Szintén nagy a repülőforgalom a Holdújév környékén.

[szerkesztés] Vonattal

Kína Európából a Transzszibéria vasútvonalon érhető el. Moszkvából két útvonalon indulnak a vonatok hetente két alkalommal. Az egyik alkalommal (indulás: kedd, 21:35, Moszkva Jaroszlavszkaja, érkezés: hétfő, 14:31, Beijing) a Transzszibériai vonalon Ulan-Udeig közlekedik a vonat, majd Mongólián keresztül jut el Beijingbe, másik alkalommal pedig (indulás: péntek, 23:55, Moszkva Jaroszlavszkaja, érkezés: péntek, 5:20, Beijing) a Transzszibéria vasútvonalat egészen Csitaig követi a vonat, és innen Harbin érintésével a Transzmandzsúriai vasútvonalon jut el Pekingbe, másik alkalommal pedig.

Bár mindkét változat megterhelő (hat, illetve hét napig tart), talán az első változat valamivel érdekesebb tájakon vezet, mivel érint sivatagos vidékeket, illetve a Kínai Nagy Falat is átszeli. Hátránya azonban, hogy mivel Mongólián is áthalad a vonat, az utazáshoz mongol tranzitvízum is szükséges. Az út ára az igénybevett kocsiosztálytól függ. Ezekin a vonatokon létezik kupé (egy fülkében 4 fekvőhely), hálókocsi (2 ágy), egyéni hálófülke (1 ágy) és az utóbbi kettőnek luxus változata is. Részletek: Transzszibéria vasút.

Alternatíva lehet továbbá a Kazahsztánon keresztül történő vonatozás. Asztahanból Alma-atán keresztül indul közvetlen járat a kínai Urumqibe heti egyszer (pénteken oda, szombat este vissza). Alma-atából 32 óra az út, amelyből mintegy 6 óra a kazah-kínai határon való várakozásból áll. Alma-ata–Urumqi ára kb. 3000 Ft. A kazah-kínai úton talán jobb alternatíva a busz. Alma-atába naponta el lehet jutni Moszkvából. Az út 77 órát vesz igénybe. Ennek az ára: plackartny (egy terű fekvőhelyes kocsi) – 3400 rubel, fekvőhelyes kocsi – 4600 rubel, hálókocsi – 6500 rubel, ha valamelyik FÁK tagállamban vásároljuk a jegyet. Természetesen a Magyarországon vásárolt jegyek ennél lényegesen drágábbak.

Vietnámból a Guangxi tartományban lévő Nanningból rendszeresen közlekednek vonatok.

Az észak-koreai Phenjan és Kína között is közlekednek rendszeres (heti négy alkalommal) járatok.

[szerkesztés] Hajóval

Osaka (Japán) és Shanghai illetve Tianjin között heti egy illetve két (szezonfüggő) kompjárat közlekedik. Shimonoseki és Qingdao között is jár heti kétszer kompjárat.

A dél-koreai Incheon kikötőből is indulnak járatok Kínába. Az egyik Tianjinen keresztül Shanghaiba, a másik Weihaiba és Qingdaoba.

A volt európai gyarmatokról (Hongkong és Makaó) több kompjárat is indul a tengerpart menti kínai városokba.

[szerkesztés] Autóval

Kínába autóval érkezőknek kínai jogosítvánnyal kell rendelkezniük. Ennek megszerzése hosszú folyamat, mivel az autóvezetéshez szükséges vizsgákat le kell tenni hozzá, és ezekre csak a megfelelő számú kínai oktatónál vett vezetési óra után lehet jelentkezni. Tehát ha nem rendelkezünk kínai jogosítvánnyal, nem érdemes autóval Kínába utazni, mivel sem a magyar, sem a nemzetközi jogosítványt nem fogadják el.

[szerkesztés] Busszal

[szerkesztés] Vietnámból

A legtöbb szárazföldről érkező innen keresi fel Kínát. Jelenleg három átkelő található a két ország határán. Bár közvetlen járat nem igazán közlekedik a két ország között, az országhatár mindkét oldalról jól megközelíthető, így pár átszálással viszonylag egyszerűen el lehet jutni Kínába. A határátkelők:

• Dong Dang (Vietnám) - Huu Nghi (Kína)
• Lao Cai (Vietnám) - Hekou (Kína)
• Mong Cai (Vietnám) - Dongxing (Kína)

[szerkesztés] Laoszból

Luang Namthaból indul rendszeres járat a határ menti, kínai Mengla városba. Az út ára kb. 45000 kip (kb. 1000 Ft). A fővárosból, Vientiane-ból is közlekedik rendszeresen alvóbusz Kunmingba. Az út kb. 32 órát vesz igénybe, ára 486 000 kip (kb. 11 000 Ft). [1]

[szerkesztés] Pakisztánból

Talán a világ egyik legszebb útvonalán halad a Karakórum-magasutat követő, Gilgit (Pakisztán) – Kashgar (Kína) járat. Minden nap reggel 6-kor indul a járat Pakisztánból, és 20 óra a menetidő. Az utazás 2684 pakisztáni rupiába (kb. 9500 Ft) kerül irányonként. [2]

[szerkesztés] Közlekedés helyben

[szerkesztés] Repülővel

Kínaszerte számtalan belföldi repülőjárat közlekedik összekötve a jelentősebb turistalátványosságokat és a nagyobb városokat.

A belföldi jegyek árából számos törzsvásárlói kedvezményt nyújtanak, így a hotelek általában jóval olcsóbban be tudják szerezni a repülőjegyeket, de még így is elég magas az áruk. Hong Kong és Makaó illetve a többi kínai város közötti repülés nemzetközi útnak számít, így ezek még drágábbak lehetnek.

A piacon fokozatosan terjednek a fapados társaságok, ám egyelőre kevés van belőlük, és áraik is viszonylag magasak.

[szerkesztés] Vonattal

A kínaiak számára a legfőbb távolsági közlekedési eszköz a vonat. Az ország vasúthálózata elég kiterjedt, ám egyes tartományokban nem a legmegfelelőbb. 2006-ban adták át a forgalomnak a tibeti Lhaszát a keleti részekkel összekötő vasútvonalat, amely jelenleg a legmagasabban fekvő hegyvidéki vasút.

A vonatok sebessége nem kiemelkedő, így hosszabbtávú utazások sokáig is eltarthatnak. Egyedül a Beijing–Shanghai vonalon van nagysebességű (200 km/h) vasúti összeköttetés.

A kínai vasútakra ötféle jegyet lehet kapni. A következőket:

• puha fekvőhely (软卧 ruǎnwò)
• puha ülőhely (软座 ruǎnzuǒ)
• kemény fekvőhely (硬卧 yìngwò)
• kemény ülőhely (硬座 yìngzuǒ)
• állóhely

A puha fekvőhelyek biztosítják a legkényelmesebb utazási lehetőséget. Itt egy fülkében négy kényelmes ágy található (2 lent, 2 fent). A fülke amúgy elég tágas, és az ajtók belülről zárhatók. Itt a legmagasabb a kényelem, a biztonság és a tisztaság, ezért a jegyárak is meglehetősen magasak, nem sokkal olcsóbbak a repülőjegyek árainál.

Talán a legmegfelelőbb utazási forma a hosszabb távolságokon a kemény fekvőhely. Ezek ára lényegesen alacsonyabb az előzőekénél, és a szolgáltatás színvonala is elfogadható. Az ilyen vagonok ajtó nélküli fülkékből állnak, és minden egyes fülkében 6 fekvőhely (3-3 egy-egy oszlopban) található. Fontos megjegyezni, hogy a fekvőhelyek – nevükkel ellentétben – nem kemények, hanem parnázottak. Három féle jegyet is lehet ide kapni: felső (上铺 shàngpù), középső (中铺 zhōngpù) és alsó (下铺 xiàpù) fekvőhely. Ezek közül a felső a legolcsóbb, az alsó a legdrágább. Talán a legjobb választás a középsőt választani, mivel a felső túl közel helyezkedik el a plafonhoz, az alsót pedig napközben az utasok ülésre használják. Ezeknél a vonatoknál felszálláskor a kalauz elveszi a jegyünk, és egy fémzsetont ad helyébe, majd leszálláskor visszaadja a jegyünk. Szintén tőle kapunk párnát, lepedőt és takarót.

A legolcsóbb utazási forma a kemény ülés. Ez azt jelenti, hogy egymás mellett gyengén párnázott üléseken 3-3 ember ül. Ez a forma rövid távra megfelelő, hosszabb távra alkalmatlan. Az ilyen vagonok általában zsúfoltak, sokszor piszkosak, a hangszórókból hangos zene szól, és az egész vagont megüli a dohányfüst. A vonat indulásának napján már nem adnak ki helyjegyet, de egyébként is előfordul, hogy már egy tömött vonatra kapunk csak jegyet. Ilyenkor vagy a kalauz jelöl ki számunkra helyet, vagy végig kell állni az utazás időtartamát. A puha ülés kategória meglehetősen ritka. Itt ketten ülnek egymás mellett, tágas fülkékben, kényelmes üléseken. Az ilyen helyek árai nagyjából a kemény fekvőhelyek áraival egyeznek meg.

A kínai vonatok általában pontosak. Probléma azonban, hogy a hivatalos menetrend csak kínaiul elérhető, így a megfelelő karakterek ismerete nélkül a menetrendi információk megnézése igen nehézkes lehet. Az internet találni egy angol nyelvű (nem hivatalos) menetrendet, ahol a jegyárak is megtekinthetők (itt).

A vonatok többségén találni étkezőkocsit, de ezen felül a kalauzok is tolnak zsúrkocsit, amiről tésztaételeket, üditőt, ásványvizet és újságot lehet vásárolni. Ezeken felül a legtöbb államos peronján „étkezőpultokat” is találni, ahol a helyi árusok a lacikonyhájukon készült ételeket próbálják eladni.

A vonatjegyeket mindig érdemes elővételben megvásárolni. Erre a vonat indulását megelőző ötödik naptól van lehetőség. A pályaudvarokon meglehetősen nagy a tumultus, és hosszú sorokat kell kivárni, ahol sokszor elénkfurakodnak. Hosszú távra – és főleg a kemény fekvőhelyes kocsikba – érdemes minél előbb megvenni a jegyet, mert ezek hamar elfogynak. Beijing kivételével nincsen csak külföldiek számára fenntartott jegypénztár, így hosszú sorokra és csak kínaiul beszélő pénztárosokra kell számítani.

Amennyiben a jegyvásárlás nehézségét el akarjuk kerülni, egyrészt a hotelektől, másrészt jegyüzérektől is lehet jegyet vásárolni. Ha ezt a módját választjuk a jegyvásárlásnak, mindenképp ellenőrizzük, hogy a kívánt jegyet kaptuk-e meg.

[szerkesztés] Busszal

Kína sok részére a buszok nyújtják az egyetlen eljutási lehetőséget, illetve Fujianban (a rossz vasúti hálózat miatt) az egyetlen értelmes utazási forma. Sok turisztikai látnivaló fekszik a vasúttól távol, ide busszal érdemes menni. Emellett a busz Kínában a legolcsóbb tömegközlekedési forma.

A keleti parkvidék városait autópályák kötik össze, itt meglehetősen gyors tud lenni a távolsági autóbuszközlekedés, többször még a vasútnál is gyorsabb. A buszok általában légkondicionáltak, és a buszvezetők elég udvariasak, ám nincsenek nagyon hozzászokva a külföldi turistákhoz, és nem beszélnek idegen nyelveket.

Vidéken azonban sok helyen rosszak az útviszonyok, kátyúkra és sok forgalmi akadályra is lehet számítani. Az itteni járatok nagyon kellemetlen utazási élmények lehetnek, ahol a buszvezetők kifejezetlen kellemetlenkedhetnek. Az utasok és a buszvezető is cigerattáznak, ezért sűrű dohányfüst üli meg ezeket a buszokat. Ezek a buszok általában csak akkor indulnak el, ha a helyek már megteltek, így a menetrend csak tájékoztató jellegű, egy, két órás vagy még hosszabb késés is lehetséges. Sokszor még az állóhelyeket is eladják, és a buszvezető addig veszi fel az utasokat, amíg a busz terhelése elbírja. A csomagot (külön pénzért) a sofőr közelében helyezik el. Emmellett számítani kell arra, hogy 10-20 órát rosszul bélelt üléseken, egy helyben kell tölteni. Mindazonáltal fontos tudni, hogy Kína nagy részén ez az egyetlen lehetséges utazási eszköz.

A buszvezetők sokszor figyelmetlenek, ezért gyakoriak a buszbalesetek. A hosszabb buszutak meglehetősen fárasztóak. A buszokon nagy a zaj, mivel folyamatosan szól a zene és az utakon jellemző a tülkölés. Ezért ajánlott füldugóval utazni.

A nagyobb városok és a legtöbb kisváros is rendelkeznek legalább egy autóbusz-pályaudvarral, ahová az állami buszjáratok érkeznek. Ezen kívül sokszor a magáncégek is új állomásokat építenek, legtöbbször a város szélén vagy a vasútállomás környékén. Mielőtt buszra szállunk, érdemes tájékozódni, melyik állomásról indul a buszunk. Sokszor több busz is azonos útvonalon közlekedik, ezért érdemes előre tájékozódni, hogy ezek közül, melyik a leggyorsabb, legkomfortosabb vagy épp legolcsóbb.

Kínában az általános buszok mellett több további busztípust is megkülönbeztetnek. Ezek:

• alvóbuszok (卧铺车 wòpùchē)
• minibuszok (小巴 xiăobā)
• expresszbuszok (快车 kuàichē)

Az alvóbuszok csak pár helyen állnak meg, így közlekednek az éjszakában. Az ágyak általában két szinten vannak elhelyezve, az alsóbbak drágábbak a felsőbbeknél. Érdemesebb azonban az alsó szinten utazni, mivel nagyobb kanyaroknál könnyen ki lehet esni a felső szintről. Egyes buszokon mosdó is található. A régebbi típusok kifejezetten koszosak tudnak lenni.

A minibuszok rövidebb távolságra közlekednek, és csak akkor indulnak, ha minden hely elkelt. Sokszor teljesen megtömve közlekednek, ami igen kényelmetlen tud lenni.

Az expresszbuszok a legkényelmesebb változatatot jelentik. Ezeken tiltják a dohányzást, és légkondícionáltak, egyesek közülük luxusszintűek. Itt a csomagokat külön csomagtérben helyezik el.

A buszokra a jegyeket a buszállomásokon (vagy minibuszoknál a vezetőnél) lehet megvenni. Az állomásokon jóval kisebb sorokra lehet számítani, mint a vasútnál, és általában nem szükséges az elővétel. Kína egyes részein a buszokra biztosítás szükséges, amely általában benne foglaltatik a jegyárban.

[szerkesztés] Hajóval

Mára a hajózás a szárazföldi közlekedés előnyhöz jutása miatt nagyban visszaszorult. Azonban a Jangce mentén, a Nagy Csatornán, illetve a tengerparton továbbra is működnek hajó- és kompjáratok. A menetrendek nagyon sűrűn változhatnak, ezért érdemes nem sokkal utazás előtt tájékozodni azokról.

[szerkesztés] Taxival

Nagyvárosokban sűrűn találni taxit, de még vidéken is jellemzők. Az árak viszonylag alacsonyak. A nagyvárosokban egy út ára 10¥ és 30¥ között mozog. Nem számítanak külön díjat a bőröndeknek, ám éjjel az átak valamivel magasabbak. Viszonylag alacsony a becsapások száma.

Általános dolog, hogy az utasokat az első ülésre invitálják, és sokszor még a taxométert is megmutatják a sofőrök. Kellemetlenség lehet, hogy sofőrök ritkán beszélnek idegennyelveket, és még, ha tudjuk kínaiul a célunk nevét, is félreérthetik azt (az esetleg nem tökéletes kiejtés miatt). Ezért tanácsos a kívánt címet leírni is (ha lehet kínai írásjegyekkel, és nem pinjin átírással).

A legtöbb városban a taxitársaságok 0-tól 5-ig terjedő skálán, csilagokkal értékelik sofőrjeiket. Bár a kevés csillag nem feltétlenül jelenti, hogy a vezető rossz, a sok csillag azt mutatja, hogy a kifogott sofőr mindig megtalálja a legrövidebb utat, és jól ismeri a város utcáit. Egy másik tapasztaltságot jelző mutató, a taxisofőr száma, ez minél kisebb, annál régebb óta vezet a városban, azaz annál tapasztaltabb. Sok sofőr azonban kezdő a pályán, megesik hogy alig ismerik jobban a várost, mint a turisták.

[szerkesztés] Kerékpárral

Kína meglehetősen nagy méretei miatt nem éppen ideális kerékpártúrázáshoz (kivéve persze azoknak, akik szeretnek sivatagban vagy épp magashegyek között biciklizni). Nagyvárosok környékén azonban alternatívája lehet a tömegközlekedésnek. A túristák által sűrűn látogatott helyeken könnyű biciklit bérelni, ám a kerékpár vásárlás is lehetséges megoldás, mivel már 150¥-ért (4000 Ft) kapni használható kerékpárt. Azonban arra fel kell készülni, hogy a közlekedés többi résztvevői nem vesznek tudomást a biciklistáról, és sűrűn szorítják le az útról. További kellemetlenség, hogy a biciklitolvajlások száma kiemelkedően magas. Így, különösen jó minőségű külföldi bicikliket, nem tanács őrizetlenül hagyni, és ha kikötjük, minél több helyen rögzíteni.

[szerkesztés] Hasznos információk

[szerkesztés] Pénzügyek

Kína hivatalos pénzneme a renminbi, illetve Hongkongban a hongkongi dollár, Makaón a makaói pataca. A renminbi alapegysége a yuan (jüen)(元), amelyet sokszor Ұ vagy ¥ jellel rövidítenek. A hivatalos rövidítése a devizának: CNY vagy RMB.

A yuan árfolyama kötött, egy a kormányzat által kialakított valutacsomaghoz rögzítik. Váltása elvileg csak a Kínai Népköztársaság területén lehetséges, azonban Magyarországon is hozzá lehet jutni.

1 yuan= 10 jiao (角)= 100 fen (分). Fontos azonban megjegyezni, hogy „10 fen” kifejezés nem létezik, erre kötelezően az 1 jiao kifejezést használják. Északon azonban az előbbi kifejezések helyett a yuant a kuai (块), a jiaot a mao (毛) kifejezés helyettesíti.

Valamennyi pénzegységből létezik papírpénz, de a kisebbek megjelentek fémpénzben is. Jelenleg két papírpénz sorozat van érvényben, de figyelmesnek kell lenni, mert léteznek régebbi változatok is, amelyeknek mára nincs értéke.

A bankjegyhamisítás súlyos probléma Kínaszerte. Főleg az 50 és 100 yuanes bankjegyeket hamisítják. Pénzváltáskor érdemes a pénzváltót megkérni, hogy ellenőrizze le a jegyeket, hogy nem hamisítottak. Visszajáró esetén mindig meg kell nézni, hogy annyit kaptunk-e vissza, amennyit kell, és érdemes ellenőrizni a pénz valódiságát is. A hamisított pénzek vízjegyei megtévesztőek lehetnek a gyakorlatlan szemnek. Sokszor ezek a pénzek túl éles színűek és sima a felszínük. Nem udvariatlanság pénz felváltásakor bankjegyeket visszautasítani, és helyette másikat kérni. Érdemes a nagyobb pénzeket bevásárló központokban vagy éttermekben elkölteni. Kerüljük, a taxisofőröktől az 50-es – a legsűrűbben hamisított bankjegy – elfogadását.

Kínában a legtöbb bankban és szállodában minden probléma nélkül lehet valutát váltani, csak az útlevelünkre lesz ehhez szükség. A hivatalos árfolyam egyelőre közel áll a piaci árfolyamokhoz, ezért nem éri meg feketén beszerezni a valutát, mert ezek sokszor rosszabb árfolyamon biztosítják azt. A legbiztonságosabb kevés készpénzt vinni magunkkal, és inkább utazási csekkben tartani a pénzünket. Az összes fontosabb fajtát elfogadják (legelterjettebb azonban a VISA és az AmericanExpress), és alacsony kezelési költség mellett beváltják. Ha két személy részére szól a csekk, általában elvárják, hogy mindkét személy jelen legyen a beváltáskor. Érdemes odafigyelni, hogy – még a legnagyobb bankoknál is – gyanúsnak ítélik, is óvatosan kezelik, ha nem a származási ország pénznemében adták ki az üdülési csekket. A renminbi Magyarországon is beszerezhető, ám talán egyszerűbb Kínában hozzájutni, és valószínűleg az árfolyamok se kedvezőtlenebbek.

A legtöbb bankkártyát (és néha a hitelkártyákat) elfogadják a nagyobb helyeken, illetve számos pénzfelvevő autómata is működik országszerte. Shanghaiban és Beijingben az ATM-eken angol nyelv is választható, máshol azonban erről az opcióról le kell mondani. Ezen túlmenőleg a legtöbb bankban kérhetünk a kártyákra pénz kifezetést. Mindazonáltal érdemes némi készpénzt (fontosabb nemzetközi valuták: euró, USA dollár, brit font, japán jen) magunknál tartani, ha nem jutnánk automatához.

Érdemes tudni, hogy a gyors pénzátutalás külföldre – a tengerparti részeket leszámítva – meglehetősen vesződséges lehet vagy egyenest lehetetlen. Sokszor a banki ügyintézők nem tudják, hogy pontosan miről is van szó (például megesik, hogy a címzett útlevélszámát kérdezik), és maga a művelet is több napig eltarthat. Bár WesternUnion fiókok léteznek (főleg a nagyvárosokban), sokszor itt sem működik a rendszer. Így sokszor előnyösebb lehet, ha internetes vagy telefonos bankon keresztül a folyószámlánkról végezzük el a műveletet normál vagy gyorsított átutalásként.

[szerkesztés] Vásárlás

[szerkesztés] Nevezetéssegek látogatása

[szerkesztés] Szállás

Kína-szerte számos szállóhelyet találunk elkezdve a legegyszerűbb többágyas alvótermektől a luxusszállodáig. A külföldieket hátrányban részesítő jogszabályokat mára már eltörölték, így ugyanolyan feltételek mellett vehetünk ki szobát, mint a kínaiak.

Aki magasabb kategóriájú szállodában kíván megszállni, több nemzetközi szállodalánc is kínál szálláslehetőséget ilyen kategóriában. Mellettük több kínai érdekeltségű is az öt- illetve négycsillagos hotelek közé tartozik, azonban legfeljebb árban képesek felvenni a versenyt a nemzetközi vetélytársakkal. Sok szállodában olyan szolgáltatásokat hirdetnek, amelyek már nem igénybe vehetők vagy színvonaltalanak. Sajnos a szállodák honlapján, illetve utazási prospektusokban közzétett fotók nem mindig mérvadóak, mert ezek nyitáskor készültek, azóta a helyzet sokat romolhatott.

Olcsóbb szállás keresése nagyvárosokban nem különösebb gond.

[szerkesztés] Éttermek

[szerkesztés] Szokások

[szerkesztés] Etikett

Kínában a kézfogás nem szokásos, de megesik, hogy külföldiek számára kezet nyújtanak, és elvárják, hogy kezet rázzunk velük. Idegen kínaiak között ritka a bármiféle testkontaktus, de barátok, ismerősöknél (akár azonos neműek esetén is) megesik, hogy egymás kezét fogják vagy átkarolják egymást. Az üdvözlés szokásos formája a nĭhăo vagy többes számban a nĭmenhăo, amelyet bárkinek lehet mondani. Nagyon udvarias változata ezeknek a nínhăo és a nínmenhăo. A kínaiak sok közvetlen kérdést tehetnek fel. Nem több pusztán baráti érdeklődésnél, ha felteszik, hogy hány évesek vagyunk, illetve mennyit keresünk, vagy épp házasok vagyunk-e. Azoknak, akikkel szorosabban megismerkedünk, érdemes névjegykártyákat készíteni, amelyen kínaiul is szerepel a nevünk. A névjegykártya-csere szinte kötelező kelléke egy hivatalos vagy félhivatalos találkozónak, de magánemberek között is szokásos.

A kínaiak – főleg 30 év felett – tartózkodóan öltözködnek, ruházatukban dominálnak a sötét és pasztel színek. A városokban a farmernadrág vagy szoknya és poló vagy ing az általános viselet. A külföldieknél számítanak arra, hogy „rikítóan” öltözködünk, ezért nem szükséges ruhatárat cserélni a kínai utazáshoz. Már nem okoz megbotránkozást a sort viselése, ám a kínaiak körében ez még nem nagyon terjedt el. A strandokon a nudizmus nem elfogadott.

A kínaiak nagyon ügyelnek a higgadtság megőrzésére, ezért sokszor engednek. Ez azonban azt is jelenti, hogy nem tűrik a vitákat, így még, ha elegünk van a bürokráciából, se szabad elveszteni a fejünket, mert ilyenkor sok kellemetlenség érhet.

[szerkesztés] Kellemetlenségek

[szerkesztés] Nyelv

[szerkesztés] Biztonság

[szerkesztés] Egészség

[szerkesztés] Látni- és tennivallók

[szerkesztés] Nevezetességek

[szerkesztés] Kulturális helyszínek

[szerkesztés] Természeti helyszínek

[szerkesztés] Kínai konyha

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Sport, kikapcsolódás

Kína témához kapcsolódó forrásszövegek a Wikipédiában.

Ázsia országai

Afganisztán · Arab Emírségek · Azerbajdzsán · Bahrein · Banglades · Bhután · Brunei · Ciprus · Fülöp-szigetek · Grúzia · India · Indonézia · Irak · Irán · Izrael · Japán · Jemen · Jordánia · Kambodzsa · Katar · Kazahsztán · Kelet-Timor · Kína (Hongkong és Makaó) · Kirgizisztán · Koreai Köztársaság (Dél-Korea) · Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) · Kuvait · Laosz · Libanon · Malajzia · Maldív-szigetek · Mianmar (Burma) · Mongólia · Nepál · Omán · Oroszország · Örményország · Pakisztán · Srí Lanka · Szaúd-Arábia · Szingapúr · Szíria · Tádzsikisztán · Thaiföld · Törökország · Türkmenisztán · Üzbegisztán · Vietnám

Ez a szócikk vázlatos, és több tartalmat igényel. Minden szükséges alcímet tartalmazaz, de azoknak csak egy része van kifejtve. Segíts te is, hogy bővebb szócikk lehessen!