Brazília

A Wikitravelből


Elhelyezkedés

Zászló

Általános adatok
Főváros	Brazíliaváros
Államforma	Szövetségi köztársaság
Pénznem	real (BRL)
Terület	8 514 777 km²
Népesség	188 078 261 (2006)
Nyelv	Portugál
Vallás	római katolikus
Elektromos hálózat	110-220V/60Hz (A, B, C, I típus)
Behívószám	55
Internet TLD	.br
Időzóna	UTC-2 – UTC-4

Brazília Dél-Amerika nagy területű és nagy népességű állama, a kontinens keleti részén. Délről Uruguay, Argentína és Paraguay, nyuagatról Bolívia, Peru és Kolumbia, északról Venezuela, Guyana, Suriname és Francia-Guyana határolja. Keletről az Atlanti-óceán mossa partjait.

Észak-déli kiterjedése kb. 4500 km és kb. 7500 km-es partszakasszal érintkezik az Atlanti-óceánnal. A dél-amerikai kontinens keleti, illetve központi részét foglalja el. Felszíne mégsem mutat nagy változatosságot, két tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld.

Az Amazonas-medence mintegy 3500 km hosszú és 200 km széles síkság a Guyanai-hegyvidék és a Brazil-felföld között. A szárazföld belsejében szélesebb, az Amazonas torkolatában szűkül.
A Brazil-felföld 2000 méter magasságig kapaszkodó hegyek és fennsíkok, platók rendszere. Magassága a parttól a kontinens belseje felé csökken. Legmagasabb csúcsa a Pico da Bandeira (2884 m).

[szerkesztés] Vízrajz

Leghosszabb folyók: az Amazonas – 6480 km, a Paraná – 4700 km és a Purús – 3200 km. Az ország nagy kiterjedése és nedves éghajlata következtében bő és kiterjedt folyó- és vízrendszerhálózattal rendelkezik. Brazíliában találhatjuk bolygónk legnagyobb folyóvízrendszerét. 8 folyóvízrendszer található Brazíliában, melyek közül a legfontosabbak: az Amazonas északon, a São Francisco a középső területen és a Paraguay, Uruguay és Paraná rendszerek délen.

Az Amazonas folyó medre a világon a legkiterjedtebb. 5 800 000 km2-t ölel fel, melyből 3 904 392 km2 a brazil földön található. Legnagyobb folyója Peruban születik, ahol Vilcanotának, majd Ucaiali-nak, Urubambanak, később pedig Marañonnak nevezik. A brazil határt átlépve a Solimőes nevet kapja, míg a Negro -a „fekete”- folyóval Manaus város közelében össze nem találkoznak. Ezután az Atlanti óceánba való torkolatig az Amazonas nevet viseli. A forrástól az óceánig 6440 km-en folyik keresztül. Ez a föld legkiterjedtebb, legszélesebb folyóvize. Sokan a leghosszabbnak is tartják, mivel a folyó az áradási időszakban az útját még az óceánban is folyatja. Átlagban, a folyó 5 km széles és néhány ponton az 50 km szélességet is eléri. Az óceánok évi vízutánpótlásának 20%-át adja. Az Amazonas-medence a benne élő 2500-3000 halfajtával a leggazdagabb a világon.

[szerkesztés] Éghajlat

Brazília fő éghajlatai:

az egyenlítői (Amazonasi régióban), ezt egész évben esős, magas hőmérséklet-átlagok jellemzik (25-27 °C között)
a trópusi éghajlatot (Közép-Brazília és az északkeleti régió) a magas átlaghőmérséklet (18-28 °C között) és a száraz-nedves évszakok váltakozása jellemzi. A déli régió hűvösebb, mint az ország többi része (átlaghőmérséklet 18 °C, de télen fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet.

Brazíliát nagy kiterjedése, változatos domborzata, váltakozó magasságai és levegő-áramlatai miatt sokszínű éghajlat jellemzi. Az Egyenlítő északon, a Baktérítő a délkeleti régióban szeli át. Így Brazília legnagyobb részén a trópusi éghajlat uralkodik. Itt a meleg és nedves klíma a meghatározó. Az átlagos hőmérséklet az egész országban 20 °C, a hőmérséklet-ingadozás alacsony.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

Brazíliában található a föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Ezt a különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságoknak köszönheti. A brazil vegetációt 10 csoportra oszthatjuk: Amazonasi esőerdő, az Atlanti esőerdő, caatinga, pantanal, campos, mata de araucária, mata de cocais, mangue és restinga.

Az Amazonasi esőerdő: kb. 7 millió km2 kiterjedésű, Dél-Amerika északi és középső területein elterülő esőerdő. Legnagyobb területe Brazíliában van, bár találhatunk esőerdőt Bolíviában, Kolumbiában, Ecuadorban, Guyanában, Szurinamban és Venezuelában is. Az Amazonas Brazília felszínének 58%-át foglalja el. Itt található a föld leggazdagabb biológiai és élővilág rezervátuma. Az itt élő fajok pontos száma nem meghatározható. A természettudósok 800 000 és 5 millió közé teszik a megkülönböztethető fajok számát, ez a világon ismert összes faj 15-30%-a. Az amazonasi homokzátonyokat időszakosan ellepik a folyók -ezek az ún. várzeák- és emiatt Brazíliában ezek a legtermékenyebb talajok közé tartoznak.

Az Atlanti esőerdő: Brazília Atlanti-óceán menti partjaira volt jellemző ez a növénytakaró. A fajok 50%-a csak itt és sehol máshol nem él meg. Kutatók szerint a trópusi esőerdők között itt van a legnagyobb biodiverzitás/hektár arány az egész világon. Ez a terület a legveszélyeztetettebb a növekvő városiasodás és iparosodás következtében. Mára alapterületének csupán 7%-a maradt fenn, főleg Brazília déli és dél-keleti régióiban.

Az észak-keleti régió félsivatagos területét cserjés növényzet, a Caatinga fedi. Néhány területen fél-lombhullató erdő található.

A brazíliai Pantanal, a lapály, a legnagyobb mocsaras terület a világon. 150 000 km2-en terül el Mato Grosso, Mato Grosso do Sul államokban és Paraguayban. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Kb. 650 madár-, 80 emlős-, 260 hal- és 50 hüllőfaj él itt.

A Cerrado területe szavanna jellegű tájegység Közép-Brazíliában. Bokrok és alacsony fák jellemzik. Ma a Cerrado-t a terjeszkedő mezőgazdasági termelés veszélyezteti. A terület fontosabb mezőgazdasági terményei a kukorica, a szójabab, a szőlő, mangó és trópusi gyümölcsök.

Camposnak a mezők növényvilágát, a nagy kiterjedésű füves és cserjés területeket nevezik Brazília déli- és délkeleti részét jellemzi ez a növényzet. A Mata de Araucária Brazília déli területén található, s az Araucária (Araucária angustifolia) fajból származó fenyőerdő borítja. Mata de Cocais az Amazonas és Caatinga között terül el, Maranhão, Piauí, és Tocantins államokban. Az Amazonashoz közeli területeken a nedves éghajlatnak köszönhetően a pálmafák igen gyakoriak. A Mangue tavas, mocsaras terület, bokrok és fák borítják. A Restinga a brazil tengerpart mentén húzódó homokos területekre jellemző bokrokból, alacsony fákból álló vegetáció.

[szerkesztés] Régiók

Atlanti-
óceán

Csendes-
óceán

Argentína

Bolívia

Chile

Kolumbia

Francia-Guyana

Guyana

Paraguay

Peru

Suriname

Uruguay

Venezuela

[szerkesztés] Nevezetességek

[szerkesztés] Természeti helyszínek

[szerkesztés] Természeti világörökségei

Az UNESCO világörökség-listáján szereplő területek:

Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum (portugálul Mata Atlântica): az Atlanti-óceán brazil partjain fekszik, s az északon fekvő Rio Grande do Norte állam területéről lenyúlik a déli Rio Grande do Sul állam területére. A régióban trópusi és szubtrópusi nedves erdők, trópusi szárazerdők, trópusi szavannák és mangróveerdők terjeszkednek el. Brazília északkeleti részén mindössze egy vékony parti csík, amely legfeljebb 40 mérföld szélességű, amíg délen a parttól a szárazföld belsejébe mintegy 200 mérföld szélesen terjed. A régió számos erdőtípust foglal magába.

Atlanti-parti Délkeleti Esőerdő Rezervátumok

Brazil atlanti-óceáni szigetek: Fernando de Noronha és Rocas-atoll rezervátumok

Közép-amazóniai Természetvédelmi Területek: a legnagyobb védett terület az Amazonas vízgyűjtő medencéjében (több mint 60 000 km2), s a Föld biológiai sokféleség tekintetében leggazdagabb régiója. A területén megismerhető a várzea, az igapó-erdők (gyakran víz alatt álló erdők), tavak és csatornák ökoszisztémájának változatossága, amelyek egy állandóan fejlődő vízi mozaikhoz hasonlítanak, s otthont adnak a világ legnagyobb elektromoshal-csoportjának. A helyszín kulcsfontosságú egyes fenyegetett fajok megmentésében, ilyen a világ legnagyobb édesvízi hala, az arapaima, a manati, a fekete kajmán és a folyami delfin két faja.

Chapada dos Veadeiros Nemzeti Park és Emas Nemzeti Park

Iguaçu Nemzeti Park: Paraná államban 1939. január 10-én alapították. Területe 1700 km². Természetes határait folyók alkotják. Szomszédos az Argentínában lévő Iguazú Nemzeti Parkkal. Fő látványossága az Iguaçu-vízesés, de emellett rendkívül gazdag növény- és állatvilága is. Növényzete a szubtrópusi nedves éghajlatra jellemző, ilyen a vad fügefa, a brazíliai diófa, a vörösfa, különböző pálmák, vad narancs és gumifa. A talajt füvek, páfrányok, és bokrok fedik be. Broméliák, orchideák, liánok húzódnak fel egészen az erdők legfelső szintjéig. A folyópartok növényzete nád és jellegzetes mocsári növényzet. A parkban megtalálható Paraná állam szimbóluma, a Paraná-fenyő (Araucária angustifolia). Olyan veszélyeztetett fajok is élnek itt, mint a matéfa (Ilex paraguaiensis). Állatvilága rendkívül látványos és fajokban gazdag. A biológiai sokféleségre jellemző, hogy a területen a lepkék 257 új faját, a halak 18 faját, 12 kétéltűfajt, 41 kígyófajt, 8 gyíkfajt, 3 teknősfajt, 348 madárfajt és 45 emlősfajt azonosítottak eddig. Sok állatfajnak itt van az utolsó menedéke, mint a szarvasnak, jaguárnak, kékhasú papagájnak (Triclaria malachitacea). A gazdag madárvilág jellegzetes képviselői a papagájok, tukánok, arapapagájok, héják, kolibrik, jabiruk, tinamuk és a fehérfejű kercerécék. A nemzeti park területén vannak mérgeskígyók, mint például a korallkígyó, csörgőkígyó és jararaca. A folyókban található aranymakrahal, fürge cselle és kajmán. A biológiai sokféleség az Iguaçú Nemzeti Parkba vonzza a kutatókat a világ minden tájáról. 1986. november 17-én Párizsban a nemzeti parkot felvették a Világörökség listájára.

Pantanal Természetvédelmi Terület

Serra da Capivara Nemzeti Park: Brazília északkeleti részén található, Piauí állam délkeleti részén. Sziklaereszei rejtik az ország legjelentősebb őskori emlékeit, a világhírű sziklarajzokat. A park feladata, hogy védje az ott talált őskori leleteket és a festményeket. Területe 1291,4 km2. Homokkőből keletkezett földtani alakulatai szokatlan szépségűek. A markáns táj változatos növény- és állatvilág hazája, amelyet rendkívüli biológiai sokszínűség jellemez. Ez a változatosság, a terület természetes szépsége és a kulturális örökség teszik a nemzeti parkot vonzóvá az ökológiai és kulturális turizmus számára.